Ugrás a tartalomra
Elménk múltbeli tapasztalatainkból épül fel, legyenek ezek akár biokémiaiak, akár környezetiek. Fejlődésünk közben szerzett tapasztalatainknak megfelelően bizonyos élménytípusok - csodálatosak vagy traumatikusak - felerősödnek, és kiszûrnek másokat, amelyek a múltban kevésbé bizonyultak hasznosnak vagy lényegesnek, és amelyek intenzitását a véletlen és a körülmények módosították. Röviden szólva, elménk pillanatról pillanatra jön létre a bemenet és a kimenet közti feszültségben, élettapasztalataink hatására, ahogyan a szaxofonos lélegzete átmozgatja az energiát a hangszer testén, hozzáadva a fém és a szoba lecsengését, a tüdők, az ajkak, az arc és a hangszer erősítését és szûrését, a kezek irányításával. Az eredmény pedig nem csupán modulált levegő, hanem zene.
Kapcsolódó idézetek
-
Az elme olyan rendszer, amely látszatokat állít elő tulajdonosa számára. A dolgok például ezüstnek látszanak, vagy kis ablakúnak, vagy repülni látszanak, annak eredményeként, ahogyan az elme az élményeket létrehozza. Ha pedig az elme képes elérni, hogy "megtapasztaljunk" egy repülőgépet, miért ne tudná megteremteni önmaga élményét, ami ahhoz a gondolathoz vezet bennünket, hogy az elme okozza önnön cselekedeteit. Az elme megteremti ezt a folytonos illúziót; valójában nem tudja, mi okozza önnön tetteit. Bármilyen tapasztalati akarat zakatol is a gépházban, a gondolat és a tett közötti tényleges viszony talán teljesen felderíthetetlen a gép vezetője (az elme) számára.
-
Az épp velünk történő érzelmeket valójában mi magunk hozzuk létre. Nem vagyunk agyunk ősi részeibe égetett rejtélyes áramkörök szeszélyeire bízva. Sokkal több hatalmunk van érzelmeink fölött, mint hinnénk. Nem állítom, hogy elég egy csettintés, és úgy váltogathatjuk érzelmeinket, akár a ruhadarabjainkat, de agyunk úgy van huzalozva, hogy ha az agy érzelemkeltéshez használt alkotóelemeit kicseréljük, akkor teljes érzelmi életünket átalakíthatjuk. Ha tehát már ma kicseréljük ezeket másra, akkor azt tanítjuk meg agyunknak, hogy holnaptól már másképp jósoljon. Ezt én úgy hívom, hogy saját tapasztalataink építészei lehetünk.
-
Magunkba nézve azt találjuk, hogy a szubjektív élmény szorosan összefügg az észleléssel és az irányítással - azzal, hogy amit érzékelünk, abból kitaláljuk, mit tegyünk. De miért éppen ehhez kapcsolódik a tudatos élmény? Miért nem valami máshoz? Miért nem a test alapritmusaihoz, vagy a sejtosztódáshoz, vagy magához az élet mûködéséhez? Egyesek szerint ezek is a részei, csak kevésbé vesszük észre őket. Én inkább úgy gondolom, hogy a tudatos tapasztalat nem egyszerûen abból születik, hogy a rendszer mûködik, hanem abból, hogy rögzíti azt, ami számít. Ezek az ingerek érkezhetnek kívülről és belülről is, a lényeg, hogy azért követjük őket, mert jelentőségük van, és választ kívánnak. A tudatosságnak tehát funkciója van, nem pusztán a létezés biológiai mellékterméke.
Peter Godfrey-Smith
-
Az ember nem képes minden képességét mozgósítani kizárólag az értelmére vagy kizárólag az érzéseire támaszkodva. Ehhez mindkettőre szüksége van. Az értelem bizonyos mértékben érzésekből fejlődött ki, amelyek a háttérből irányítanak bennünket, hogy belemenjünk-e egy helyzetbe, vagy pedig maradjunk-e ki belőle. Ha bárki úgy véli, hogy az életvezetésünkben csak az érzéseinkre, illetve csak az értelmünkre érdemes hallgatni, az bizony nagyon nagy szamárságot állít.
Antonio Damasio
-
Testünk/elménk mindent megörökít, amit az életben átélünk. Mintha összetett feldolgozási rendszerekkel, a lényünk mélyére beágyazott merevlemezzel rendelkező számítógépek lennénk: testünk és elménk magában foglalja egyéni észleléseink minden részletét, beleértve családunk szabálykönyvét is. Néhányan mindennap képesek megváltoztatni testük/elméjük számítógépét, az új adatok beérkezésével és az elavult információk felülírásával, mások azonban ritkán változtatnak, újra meg újra a régi történeteket játszva... Amikor családod észleléseit rögzíted, tested/elméd számítógépében, rendszered elkezdi átszûrni élményeidet a tárolt észleléseken. Ha a negatív szûrők miatt úgy döntesz, hogy értéktelen vagy esetleg nem vagy elég jó, az elindít egy ismétlési ciklust, és minden helyzetet egy szennyezett lencsén keresztül látsz - kizárva a valóságról szóló más, esetleg egyidejûleg létező véleményeket.
-
Saját magunkkal való kapcsolatunk és az, hogy mennyi gyönyörûséget találunk az életben, végső soron attól függ, hogy az elménk hogyan szûri meg és értelmezi mindennapi élményeinket. Boldogságunk belső harmóniánkból ered, nem pedig abból, mennyire vagyunk képesek irányításunk alá vonni az univerzum hatalmas erőit.
Csíkszentmihályi Mihály
-
- Gondolja, hogy van a zenében annyi erő, ami az embert meg tudja változtatni? Vagyis hogy amikor valami zenét hallunk, egyszer csak megváltozunk. (...)
- Hát persze. Előfordul. Valamilyen élményt átélünk, és ettől megtörténik bennünk valami. Mint a vegyi folyamat, olyan ez. Ha az élmény után megvizsgáljuk a szívünket, kiderül, hogy a bennünk lévő mérték megugrik néhány beosztást. A bennünk lévő univerzum egy fordulatnyit tágul. (...) Igaz, hogy csak néha, de van ilyen. Olyan, mint a szerelem.
Murakami Haruki
-
Valójában emlékeinkért élünk. Minden nap, minden órában, másodpercben, a végtelen sok pillanatban, és e végtelenül sok pillanat végtelenül sok benyomásában úgy érezzük, hogy világban-létünk energiáit gyûjtjük. Számunkra ezt jelenti az én létezése: az, ami emlékké lesz, egyszerre idő és időtlenség, jelen, a jelen áttûnése a múltba, és még inkább a jövőbe: a megtörtént áttûnése az emlék jövőjébe.
Beney Zsuzsa
-
Az emberi test és elme ezernyi apró elemből áll össze, amelyek meghatározzák az egyéniséget és a személyiséget. Nem csak a vonásaim és a hangom különböztet meg a többi embertől. Gondolataim és emlékeim is egyéniek, és megszabják sorsomat. És ez még nem minden. Percenként új információkat érzékelek és dolgozok fel, magamba olvasztom őket és saját tudatot építek fel a káoszukból. De bezárva érzem magam, nem léphetek túl a saját korlátaimon.
-
Az észlelés elsősorban nem a külvilágból érkező jelektől függ, hanem sokkal inkább az ellenkező irányba tartó észlelési előfeltételezésektől. Nem csak passzívan érzékeljük a világot, hanem aktívan teremtjük. Az általunk megtapasztalt világ sokkal inkább belülről kifelé keletkezik, mintsem kívülről befelé.
Anil Seth