Ugrás a tartalomra
Magunkba nézve azt találjuk, hogy a szubjektív élmény szorosan összefügg az észleléssel és az irányítással - azzal, hogy amit érzékelünk, abból kitaláljuk, mit tegyünk. De miért éppen ehhez kapcsolódik a tudatos élmény? Miért nem valami máshoz? Miért nem a test alapritmusaihoz, vagy a sejtosztódáshoz, vagy magához az élet mûködéséhez? Egyesek szerint ezek is a részei, csak kevésbé vesszük észre őket. Én inkább úgy gondolom, hogy a tudatos tapasztalat nem egyszerûen abból születik, hogy a rendszer mûködik, hanem abból, hogy rögzíti azt, ami számít. Ezek az ingerek érkezhetnek kívülről és belülről is, a lényeg, hogy azért követjük őket, mert jelentőségük van, és választ kívánnak. A tudatosságnak tehát funkciója van, nem pusztán a létezés biológiai mellékterméke.
Kapcsolódó idézetek
-
Az észlelés elsősorban nem a külvilágból érkező jelektől függ, hanem sokkal inkább az ellenkező irányba tartó észlelési előfeltételezésektől. Nem csak passzívan érzékeljük a világot, hanem aktívan teremtjük. Az általunk megtapasztalt világ sokkal inkább belülről kifelé keletkezik, mintsem kívülről befelé.
Anil Seth
-
Az élményt azonban nem szabad összetéveszteni a merőben érzelmi hangulattal, amelyből hiányzik a megértés törekvése. Az igazi élményben a tudatos megismerés éppen olyan nélkülözhetetlen elem, mint az ösztönös beleérzés.
Baktay Ervin
-
Amit tapasztalunk, az legtöbbször egy nagy, összefüggő massza. Amikor azonban elkezdünk figyelni, rájövünk, hogy az észlelésünk többrétegû: belső és külső tapasztalásokból áll, és ezeken belül is többfelé ágazik. Belső tapasztalásunk gondolatokból, érzésekből és fizikai érzetekből áll; külső tapasztalásunk a környezetből, saját és mások viselkedéséből, tetteiből tevődik össze. Mindezek egyenként és egyszerre keletkeznek, kölcsönhatásban állnak, és hatnak egymásra.
-
Van egy közkeletû félreértése az észlelésnek, miszerint csak csetlünk-botlunk a világban, és passzívan befogadjuk az érzékszerveink közvetítette információkat, akár egy videokamera. Valójában már jó ideje tudjuk, hogy az észlelés sokkal összetettebb vagy kreatívabb folyamat. A teremtő agy állandóan jóslatokat állít elő arról, mi fog történni, amelyek a korábbi tapasztalatainkon alapulnak. Amiről azt hisszük, hogy látjuk vagy halljuk, az nemcsak az érzékszerveinktől kapott információkból származik, hanem ebből a teremtő, jósló folyamatból is. (...) Amikor nagyobb az észlelési bizonytalanság, amikor több zaj van a rendszerben, akkor jobban függünk az előzetes hiteinktől, hogy kiegyenlítsük a bizonytalanságot. (...) A hallucinációk és téveszmék történetek, amelyeket önmagunknak mesélünk, hogy jobban előrejelezhessük, mi vár ránk legközelebb.
-
A tudatos élet azt jelenti, hogy megszüntetem a "majd lesz valahogy" jellegû sodródást. Akkor nemcsak úgy "vagyok", hanem akkor már élek. De ehhez szükséges az elfogadás. Mihelyt elfogadom, hogy ember vagyok és hibázhatok, abban a pillanatban a regenerálódás nagyon gyors, mert megbocsátok magamnak. Elfogadom, hogy hibázhatok. Elfogadom, hogy tévedhetek. Elfogadom, hogy meghalhatok. Elfogadom, hogy nélkülem is megy tovább a világ. Felismerem, hogy hibázhatok, rossz döntéseket hozhatok, kiránthatom magam alól a szőnyeget - és akkor mi van? Semmi. Nem kapok büntetést, csak szembenézek a következményekkel.
Csernus Imre
-
Tudatosan vagy öntudatlanul mindig mi felelünk a tapasztalatainkért. Nekünk kell felelnünk értük. Ha úgy döntünk, hogy tudatosan tartózkodunk életünk eseményeinek értelmezésétől, az is egy értelmezés. Ha úgy döntünk, hogy tudatosan nem reagálunk életünk eseményeire, az is egy reagálás.
Mark Manson
-
A tudatos mentális folyamatok rendszerint követik, nem pedig vezetik azokat a cselekedeteket, amelyek gyors válaszok a környezeti ingerekre. A reaktív válaszok esetében a tudomásunk arról, hogy mit tettünk, s hogy mi késztetett bennünket rá, csupán olyan luxus, amire csak néhány ezredmásodperccel a cselekedet után teszünk szert.
-
Nincs rá bizonyítékunk, hogy a többi ember a miénkhez hasonló öntudattal rendelkezik és él. Azt tudjuk, hogy mi rendelkezünk öntudattal, mert közvetlen tapasztalásunk van a gondolatainkról, az érzéseinkről, arról a megfoghatatlan valamiről, hogy milyen érzés élni, de mások öntudatáról nincs tapasztalatunk, és ezért... és ezért nem tudhatjuk biztosan, hogy mások is élnek, valóban élnek, és úgy tapasztalják meg az életüket, ahogy mi a sajátunkat. Lehet, hogy csak mi vagyunk olyan valódi személyek, akiket emberekként viselkedő, üres bábuk vesznek körül, ám nincs olyan belső életük, mint nekünk.
-
A létezés tudata az érzéki benyomások összességéből ered, tehát ez a tudat is érzékelések eredménye. (...) Ahol nincs érzékelés, ott nem ismerhetik a létezés fogalmát sem.
Lev Tolsztoj
-
A tapasztalat nem az, ami történik velünk, hanem az, amit kezdünk a velünk történtekkel. A tapasztalat - képesség az élet eseményeinek kezelésére, nem pedig maguk az események.
Aldous Huxley