Ugrás a tartalomra
Előfordulhat, elmét tulajdonítunk valaminek, aminek nincs, illetve az is, nem veszünk észre magunk között egy elmével bíró dolgot. De ez a kétféle tévedés nem egyenlő. Ha túl nagylelkûen tulajdonítunk elmét a dolgoknak - ha "összebarátkozunk" házi növényeinkkel, vagy álmatlanul fekszünk éjszaka, mert aggódunk az asztalon szunnyadó számítógépünk sorsáért -, ez legfeljebb hiszékenységből fakadó ostoba hiba. De ha túl szûkkeblûek vagyunk - vagyis figyelmen kívül hagyjuk vagy lebecsüljük, vagy tagadjuk egy elmével bíró személy vagy állat tapasztalatait, szenvedését és örömét, meghiúsult törekvéseit és frusztráló vágyait -, ez önmagában szörnyû bûn.
Kapcsolódó idézetek
-
Ostobaság azt gondolni, hogy birtokolhatjuk a másikat - aki azt hiszi, hogy ez lehetséges, az önmagát csapja be. Ennek ellenére nem lehet elnyomni a féltékenység gondolatát, vagy tárgyilagosan filozofálni róla. És azt sem lehet gondolni, hogy a gyengeség jele.
Paulo Coelho
-
Az önmagunk iránti nagylelkûséggel nincs problémánk. Noha mások erkölcsi felelősségét túlhangsúlyozzuk, önmagunkkal szemben jóval elnézőbbek vagyunk. Hajlunk arra, hogy magunkról a legjobbat feltételezzük, és magatartásunkért a külső körülményeket, másokat vagy szépséghibáinkat okoljuk.
-
Az elme beszédességre hajlamos, és "kitûnő" gondolatokat és véleményeket tulajdonít magának. Ha alaposan megvizsgáljuk, kiderül, hogy ezek a vélemények semmit sem érnek. Mind hiábavaló, nincsen jelentőségük, sem valódi értékük. Mindenki elméjét vélemények végeláthatatlan sora tölt ki, és ha igazi valójukban látjuk ezeket, a vélemények csupán az elme állapotai.
-
Veszedelmes dolog túlságosan meggyőzni arról az embert, mennyire egyforma az állatokkal, ha egyúttal nem mutatunk rá nagyságára is. Ugyancsak veszedelmes az is, ha túl sokat hangoztatjuk nagyságát, de hallgatunk gyarlóságáról. Még ennél is veszedelmesebb, ha mindegyik felől tudatlanságban hagyjuk. Az viszont nagyon a hasznára válik, ha mind a kettőre emlékeztetjük.
Blaise Pascal
-
Jó szerszám az értelem, sőt nélkülözhetetlen, csakhogy mellékes szerszám. Hinnünk nem szabad neki, hinnünk csak az ábrázolásban, a valóságban szabad - de kételkedni viszont kötelességünk a segítségével.
Ottlik Géza
-
Minden emberi lény közös tévedése, hogy azt hiszi: a hozzá közel állók éppannyi fontosságot tulajdonítanak személyének, mint amennyit ő maga. Holott mások (...) gyorsan elfeledik a velünk történteket, de ha nem is feledték el, az emlék korántsem olyan súlyos jellegû, amilyennek mi képzeljük.
Maurice Druon
-
A szûkagyúság megöli a képzeletet. Egyoldalú tézisek, üres frázisok, lopott ideálok, merev rendszerek. Én ezektől félek. Rettegek tőlük és gyûlölöm őket. Természetesen nagyon fontos az, hogy mi a helyes és mi nem az. A hibákat, tévedéseket felül kell bírálni, és még korrigálni lehet őket. Ha van bátorságunk beismerni a tévedést, változtathatunk a dolgokon. De a képzelőerő hiányából fakadó értetlenség és könyörtelenség olyan, mint az élősködő féreg. A gazdát is átváltoztatja, maga is változik, hogy terjeszkedhessen. Erre nincs mentség.
Murakami Haruki
-
Ha az elmét arra korlátozzuk, amit bizonyíthatóan tud, csökkentjük méretét és befolyását, s így a szolgánk, nem pedig az urunk lesz. Nyilvánvalóvá válik, hogy az elme tulajdonképpen feltevésekkel, külsőségekkel, észlelt eseményekkel, nem bizonyítható következtetésekkel és gondolati folyamatokkal foglalkozik, amelyeket tévesen a valósággal azonosít. Valójában nem létezik olyan valóság, amilyet az elme állított össze.
-
Nem értek egyet azzal, hogy a szerénység fontos erény. A logikus elme mindent olyannak kell hogy lásson, amilyen. És ha lebecsüli magát, éppúgy eltér az igazságtól, mintha eltúlozta volna.
-
Az emberek néha azzal teszik bolonddá magukat, hogy olyan dolgokban hisznek, amik nem igazak. Ez időnként elég veszélyes tud lenni. Tévesen látja tőle az ember a világot. És nem hajlandó észrevenni, hogy amiben hisz, az tévedés. De sokszor van egy olyan része az elmének, ami tudja, és a megfelelő szavak felszabadíthatják ezt a részt.
Terry Pratchett