Terry Pratchett

Még a közönséges könyvek nagy gyûjteményei is eltorzítják a teret, amint azt könnyedén megerősítheti bárki, aki valaha is megfordult egy tényleg régimódi antikváriumban, olyanban, ami úgy néz ki, mintha M. Escher tervezte volna egyik rossz napján, és több lépcsője van, mint emelete, meg kis ajtóban végződő polcsorai, amik nyilvánvalóan túl kicsik ahhoz, hogy átlag méretû emberi lény beléphessen rajtuk. Az idevágó egyenlet ez: Tudás = hatalom = energia = anyag = tömeg; egy jó könyvesbolt valójában egy előkelő Fekete Lyuk, ami tud olvasni.

Minden gonosz zsarnoknak van terve a világ fölötti uralomra. A jó emberekből, úgy látszik, hiányzik ez az adottság.

Azt beszélik, hogy az istenek az emberek sorsával játszanak. Hogy szerintük pontosan miféle játékot játszanak ebben a pillanatban, azt csak találgatni lehet. De persze, vannak szabályok. Mindenki tudja, hogy vannak szabályok. Csak őrülten kell bizakodni abban, hogy az istenek is ismerik a szabályokat.

Harcba indulni, ha az ember valós személy, nem olyan, mint a népdalokban! Az életben az emberek meghalnak! Népdalok esetén nem kell mást észben tartani, mint hogy az ember a fülében tartsa az egyik ujját, és hogy mi van a következő versszakban!

Közismert tény, hogy a lovak gyorsabbak, mint az emberek, de nem mindenki tudja, hogy ez csak hosszú távon igaz. Rövid távolságok esetében egy elszánt emberi lény minden további nélkül lehagy egy lovat, mert csak feleannyi lábat kell koordinálnia.

Soha senki nem kelhet át kétszer ugyanazon a folyón, még akkor sem, ha híd van rajta.

Néha, ha az ember igazán odafigyel a kavicsokra, megtudhat tőlük dolgokat az óceánról.

A tökéletesség ára mindig az, hogy... tökéletesnek kell lenni.

Nem az a fontos, hogy milyen hosszú az élet, hanem az, hogy milyen hosszúnak érezzük. Egy kérész számára egyetlen óra egy egész évszázadnak tûnhet. Lehet, hogy az öreg kérészek arról panaszkodnak, mennyire más már az élet ebben a percben, mint a régi szép percekben, amikor a világ még ifjú volt, fényesebben sütött a nap, és a lárvák tisztelték az idősebbeket. Míg a nem igazán gyors reakcióikról híres fák, talán épp csak észreveszik az égbolt "villámgyors" változásait, mire beléjük költözik a szú és a rothadás. Minden tökéletesen relatív. Minél gyorsabban él az ember, annál hosszabbnak tûnik az itt töltött idő.

Egy vezetőnek tisztában kell lennie vele, mi az igazság és mi az őszinteség, és tudnia kell a kettő közti különbséget.

A vezetésben nem az a fontos, hogy az embernek igaza van-e vagy nem, hanem hogy biztos legyen a dolgában. Persze az sem árt, ha igaza is van.

Hold. (...) És azt mondod, az nem olyan fényes, mint a Nap? Igazán furcsa. Sokkal ésszerûbb lenne, ha este világítana az erősebb fent, nem nappal, amikor amúgy is látni.

Az ember mindig ostobának érzi magát, ha olyasmi elől menekül, ami nem is üldözi.

A démonok olyanok, mint a dzsinnek vagy a filozófiaprofesszorok - ha nem teljesen pontosan fogalmazol, boldog örömmel adnak neked abszolút precíz és tökéletesen félrevezető válaszokat.

A végzet fontos, de az emberek tévednek, amikor azt hiszik, hogy az irányítja az életük. Épp fordítva.

A világ mindig tisztán két részre oszlik: azokra, akik megmondják a többieknek, hogy mit kell tenniük, és azokra, akik megteszik azt, amit mondanak nekik.

Azok, akik nem teljesen biztosak az igazukban, sokkal hangosabban vitatkoznak, mint azok, akik meg vannak győződve róla.

Az emberek alapjában véve jók, csak néha vannak rossz napjaik.

A gyûlölet ugyanúgy vonzó erő, mint a szeretet.

A legtöbben simán kigyógyulnak a legtöbb dologból, ha egy kis energiát fektetnek bele, neked csak ösztönzést kell adnod ehhez.