Elolvastam pár könyvet, láttam néhány filmet, képet, szobrot. De egyik sem tudta megmondani nekem, mitől tökéletes a tenger. Vagy azt, hogy honnan fakadnak indulataink; egyáltalán minek jövünk a világra, s ha már itt vagyunk és úgy-ahogy agyoncsapjuk az időt, mivégre kell elmenni végül? Ott vannak a nagy írók. Álomgyönyörûen írnak, borzongsz a szépségtől, de elfogy az utolsó betû is, leteszed a könyvet, és még mélyebb benned a hiány, ha több is a tiszta élmény.

Kapcsolódó idézetek

1. Tudod, mi olyan szép itt? Nézd: ahogyan sétálunk, a homokban hagyjuk a cipőnk nyomát, itt maradnak, szépen kirajzolódnak. De holnap, amikor felkelsz és végignézel ezen a hosszú parton, semmit sem látsz, sehol egyetlen nyom, jel. Éjjel a tenger elmossa. A tenger mindent elrejt. Mintha soha senki nem járt volna itt. Mintha mi sem léteztünk volna. Ha van hely a világon, ahol arra gondolhatsz, milyen semmi vagy, hát ez itt olyan. Már nem föld és még nem tenger. Nem ál-élet, de nem is valódi. Idő. Múló idő. És kész. Alessandro Baricco
2. Én egy olyan választ keresek, amelyet egyelőre nem találok sehol. Miután tucatnyi bölcselkedő könyvet elolvastam, egyértelmûvé vált számomra, hogy nem megyek velük semmire. Miközben olvastam, hatottak rám, de amint becsuktam a könyvet, el is múlt a hatásuk. Csak mondatok, szavak, amelyek olyan ideális világot mutatnak be, amilyen egész egyszerûen nem létezik. Még annak sem, aki kitalálta őket. Paulo Coelho
3. Azt mondják, az utazás szélesíti a látókört. Mi, írók is ezzel ámítjuk az olvasót. De én erősen kétlem, hogy így lenne. Ellenkezőleg: beszûkíti a szellemet. Végül untatni kezd a nagyvilág. Egyre tisztábban látom, csak az ember az, ami számít, nem a tájak.
4. El kell tûnnöm, hogy azok a dolgok, amelyeket látok, épp az által, hogy többé nem lesznek általam látott dolgok, tökéletesen széppé váljanak. (...) Olyannak látni egy tájat, amilyen akkor, amikor én nem vagyok ott. Amikor ott vagyok valahol, az ég és a föld csöndjét beszennyezem lélegzetvételemmel és szívem dobogásával. Simone Weil
5. Azt hiszem, hogy azok a könyvek, amelyek több évtizeddel, esetenként évszázaddal ezelőtt íródtak, már nyelvezetük, szókincsük miatt is szükségszerûen idegenebbnek tûnnek a mai nemzedékek számára. A feladat az, hogy megtaláljuk azokat az örök emberi motívumokat, konfliktusokat, dilemmákat vagy kihívásokat, amelyek minden korban aktuálisak. Az igazi irodalom mindig tartalmaz olyasmit, ami az olvasók egymást követő nemzedékei számára is izgalmas, tanulságos.
6. A könyv mindenkinek ugyanazt mondja, de nem mindenki tudja olvasni. Én is a könyvet vádoltam, ahelyett, hogy magamban kerestem volna a hibát. Nem értettem meg, hogy magamba kell mélyednem; ez az út vezet az igazsághoz, csak így találhatom meg minden titkok nyitját. Nem találtam ki, hogy lelkünk a nagy alkimista, aki aranyat csinál az olcsó ólomból; nem sejtettem, hogy minden szívben ott bugyog az örök ifjúság forrása. Igazam volt, amikor megéreztem, hogy ezek a könyvek nem ok nélkül maradtak nálam, nem ok nélkül akadtam rájuk az utolsó pillanatban. A megmenekülés, az élet, a boldogság, minden bennük volt. Heltai Jenő
7. Az évek százával és ezrével múlnak el, de mi egyebet láthat bármelyik ember is az életből, mint néhány nyarat, néhány telet? Ránézünk egy hegyre, és azt mondjuk: örökkévaló. Annak is látszik... de az idő haladtával a hegyek kiemelkednek és eltûnnek, a folyók megváltoztatják az irányukat, a csillagok leesnek az égről, és hatalmas városok süllyednek a tengerbe. (...) Minden változik. George R. R. Martin
8. Azt szeretném tudni (...), mi is van egy ilyen könyvben, amíg csukva van. Természetesen betûk vannak benne, melyeket papírra nyomtattak, de mégis valaminek kell még lennie benne, mert ha kinyitom, egyszerre előttem áll egy egész történet. Személyek bukkannak fel, akiket még nem ismerek, mindenféle kalandok, tettek és harcok fordulnak elő - és néha tengeri viharok játszódnak le, vagy az ember idegen országokat és városokat lát. Ez mind benne van ugyanis valahogyan a könyvekben. El kell olvasni, hogy átélhessük, ez világos. De belül mindez már előre megvan. Michael Ende
9. Ahogy visszatekintek a világra, amit hátrahagytam, minden olyan világossá válik: a felfedezésre váró szépségek, a napvilágra vágyó titkok. De az emberek ritkán állnak meg, hogy körbenézzenek, csak mennek tovább. Igazán kár, pedig annyi a látnivaló!
10. Miért az ezernyi szépség, a fák, miért az utca, mely mintha arra várna, hogy újra kiskölyökként fussad át, miért a kérdés annyi más helyett, miért a nap, mely újra elveszett? Miért a Minden - kérdezed, haver: s észre sem veszed: ekkor illan el.