Ugrás a tartalomra
Elsősorban emlősök vagyunk, és csak másodsorban emberek, és még ha el is felejtjük azt, hogy emlősök vagyunk, az éhes vadállati ösztöneink akkor is felülírják az emberi mivoltunkat.
Kapcsolódó idézetek
-
A cselekedeteinket irányító késztetések beíródtak legbelsőbb struktúráinkba - mint emlősnek, vadásznak, társas lénynek: az értelem megvilágítja ezeket a kapcsolatokat, de azoknak nem az értelem a forrásuk. Elsődlegesen nem eszes lények vagyunk. Azzá talán csak válhatunk, többé-kevésbé, másodlagosan. Első fokon az életösztön hajt bennünket, az éhség, a szeretni vágyás, az az ösztön, hogy megtaláljuk helyünket egy emberi közösségben... a második szint még csak nem is létezik az első nélkül. Az ész dönt az ösztönök között, de úgy, hogy magukat az ösztönöket használja a döntéshozatal elsődleges kritériumaként.
Carlo Rovelli
-
Önzőek vagyunk és elemi állati ösztönök munkálnak bennünk, köszönhető az agyunknak. Olyasmit is próbálunk megvalósítani, ami egy fokkal jobb a tiszta gonoszságnál.
-
A ragadozók a (...) létfenntartás ösztönének köszönhetően ölik meg állattársaikat. Az ösztönök vezérlik, évszázados beidegződések. Az ember? Hát igen, valószínû, hogy az ember a legnagyobb állat, és a legbrutálisabb.
John Cure
-
A ragadozók a (...) létfenntartás ösztönének köszönhetően ölik meg állattársaikat. Az ösztönök vezérlik, évszázados beidegződések. Az ember? Hát igen, valószínû, hogy az ember a legnagyobb állat, és a legbrutálisabb.
John Cure
-
Mi, állatok, akik embernek nevezzük magunkat, nagyon is vérszomjasak vagyunk.
-
Az érzeteink nem csupán biológiaiak, hanem társadalmiak és kulturálisak is, vagyis történelmiek. (...) Emlősökként persze alapvető és állandó jellegû érzelmeink is vannak: félelem, harag, remény, szeretet. De ezeket a biológiai érzelmeket a nyelv segítségével értelmezzük, vagyis olyan érzelmi rendszerekbe rendezzük őket, amelyek kultúránként és koronként eltérnek.
Kim Stanley Robinson
-
Néhány ösztön közös az embernél és a magasabb rendû állatoknál, különösen a főemlősöknél. Valamennyiüknek azonosak az érzékei, ösztönös megérzései, hasonlóak a szenvedélyeik, érzelmeik és indulataik, sőt a bonyolultabb indulataik is, például a féltékenység, a gyanakvás, a vetélkedés, a hála és a nagylelkûség; mind csalnak és bosszúállók; gyakran fogékonyak a nevetséges iránt és van humorérzékük, csodálkoznak, kíváncsiak és ugyanazok a képességeik vannak az utánzásra, figyelemre, megfontolásra, választásra, emlékezésre, képzeletre, eszmetársításokra és gondolkodásra, bár nagyon különböző fokon. Értelmi szempontból ugyanannak a fajnak az egyedei között is megtalálható minden fokozat a teljes gyöngeelméjûségtől a kiválóságig. Mind hajlamos az elmebajra, noha az állatok sokkal kevésbé, mint az ember.
Charles Darwin
-
Emlősök vagyunk, és az emlősök a hüllőktől származnak, azok meg a halaktól, azok meg valami féregfajta tengeri lényektől, amelyek viszont a maguk részéről egyszerûbb, soksejtû lényekből keletkeztek több százmillió évvel ezelőtt, amelyek az egysejtûekből származtak, amelyek pedig az önreprodukáló makromolekulákból keletkeztek körülbelül hárommilliárd évvel ezelőtt. (...) Hogy még szemléletesebben fogalmazzunk: az ük-ük-ük... nagymamánk egy robot volt!
Daniel Dennett
-
Az emberek mindig is emberek maradnak, vagyis vannak ösztöneik, és ezek az ösztönök felerősödnek, ha nagyobb tömegbe verődnek, vagy ha éhesek és félnek. Nem meglepő módon akkor válnak a legerősebbé, ha egy nagy tömegben mindenki éhes és fél egyszerre.
Szergej Geraszimov
-
Mi emberek azokat a tulajdonságainkat őriztük meg az evolúció során, amelyek a pusztítást szolgálják. Ezt mutatja a törzsi életforma, az agresszív terület védelmezése. Önző nemi és fajfenntartó ösztöneink szinte lehetetlenné teszik a törzsi kereteket meghaladó kooperációt.