Elvesztettem valamit nagyon, nagyon, És nem is kapom vissza, hogyha hagyom, De létezem, tehát fölháborodom! És ÉN soha föl nem adom!

Kapcsolódó idézetek

1. Nem bánom, ha veszítünk, de nem lehetek én az, aki feladja! Ha van oka a vereségemnek, az egyszerûen az, hogy még nem voltam elég erős.
2. Elengedem a dolgot, már tüske sincsen bennem, Most az életem üres, mégis valamit keresek, Vajon ennyire megváltoztam, vagy ugyanaz lehetek? Én sem értem, mi ez, ami még kavarog bennem, Néha ordítanék, de inkább maradok csendben, Félig felemésztett, mégsem ölt meg engem, Nekem fontos volt, mégis tönkretettem... Children of Distance
3. Elrabollak és magammal viszlek! Harcolni fogok veled, teérted. Legyőzök mindent, meglátod, leküzdöm a nehézségeket, és nem adlak senkinek és semminek! Wladyslaw Stanislaw Reymont
4. Mindent elviszek és mindent itt hagyok, Sohasem voltam és sohasem vagyok, Te álmodj engem, álmodj tovább, Soha nem veszíthetsz el. Republic
5. Amit nem akarok, arra senki rá nem vehet. Viszont ha valamit nagyon akarok, akkor a végsőkig kitartok mellette.
6. Ha te meghalsz, én is meghalok. Azért éltem, hogy megtaláljalak, s hogy megtaláltalak, meghalunk mind a ketten. Nem hagylak el többet soha-soha... érted? Soha...! Wass Albert
7. Ha végleg elhagysz, az én életemnek megszûnik az értelme. Ha hagylak elmenni, soha többet nem látlak viszont. De hiába próbálok küzdeni ellene, csak halasztom a halaszthatatlant. Szembeszállok mindennel, hogy még egy percet eltölthessek veled, és ha ez lehetséges, akkor egész életemben érted fogok küzdeni, azért az egyetlen percért, és azért az egy kimondatlan szóért!
8. Az, hogy "nincs", hogy "elveszett", hogy "elhagyott", hogy "elmúlt" - fáj. Nagyon fáj. És mégis: lehet ez a fájdalom szép is. Müller Péter
9. Ki vehet el éntőlem valamit, S szegényebbé ki tehet engemet? Mindenemet magammal hordozom, Ha nem vesztettem el a lelkemet! Reményik Sándor
10. Ha elszomorodom, ha tehetetlennek érzem magam, ha pillanatnyilag úgy érzem, hogy semmi nem lesz jobb, akkor sem veszíthetem el azt, ami életben tart: a reményt. Paulo Coelho