- Én csak a mindennapi élet varázsában hiszek. Úgy értem, olyan dolgokban, amiket láthatok és megfoghatok. Mint a zöld hajtások, amik átverekedik magukat a havon februárban. (...) - Én is értékelem a mindennapokat, de miért ne élhetnél a bizonytalanságban? A világban ma már nincs annyi rejtély többé. Nincsenek felfedezésre váró kontinensek. Nincs többé mély, sötét Afrika. Már minden fel van térképezve mûholdakkal és hanglokátorokkal, mégis, az emberek kapaszkodnak az ismeretlenbe. Ettől vagyunk képesek nőni.

Kapcsolódó idézetek

1. Most már igyekszem a mindennapok csodáiban látni a varázst: ver a szívem, képes vagyok felemelni a lábam a földről, hogy előrelépjek, és van, aki szeret. Tudom, hogy továbbra is történnek rossz dolgok. És még mindig megkérdem magamtól néha, vajon miért vagyok életben; ám most, ha felteszem ezt a kérdést, tudom rá a választ.
2. És mégis olyan sok minden van, ami csodálattal tölt el: a növények, az állatok, a felhők, a nappal és az éjszaka és az emberben rejlő örök lényeg. Minél bizonytalanabbá váltam önmagamban, annál erősebb rokonságot éreztem a dolgokkal. Igen, úgy érzem, mintha az az idegenség, amely oly sokáig elválasztott a világtól, átköltözött volna belső világomba, és váratlanul kinyilvánította volna, hogy magamnak vagyok ismeretlen. Carl Gustav Jung
3. Nem lehet bízni senkiben. A világ telve van ismeretlen, útvesztő ösvényekkel, ha elindulsz az egyiken, sohasem tudhatod, hová érkezel meg. A világ meglepődések sorozata, minden reád vár, Afrikában leopárdok ólálkodnak reád a cserjék mögül, s a villamos itt egy kanyarodónál minden pillanatban elüthet. Vagy egy autó. Vagy egy ember éjszaka, ha viszed magadat haza. Egyre mentened kell magadat. Mert egyre támadnak. Én nem félek az élettől. Márai Sándor
4. Amit mi megszokottnak tartunk, az valójában egy újabb lehetőséget, egy újabb kalandot hordoz. És mégsem vesszük észre, hogy minden áldott nap más, mint a többi. A mai napon valahol kincs vár rád. Meglehet, hogy egy röpkén átsuhanó mosoly az. (...) Az élet apró és gigászi csodafüzér. Nincs benne semmi unalmas, mert állandóan változik minden. Paulo Coelho
5. Én optimista vagyok, bár látom, elbitangolt a világ, a vesztébe rohan, ha így folytatódik. De a káosz után rend kell, hogy legyen, s így lesz, bízom benne. A gyerekeknek ezért kell ismerni a gyökereket, s tudni, hogy a világ nem az, amit mindenütt látnak, és a tévéből ismernek. A világ egész másutt kezdődik. A saját bensőmben, aztán a családnál, aztán a közösségeknél. Amik már nincsenek. De mintha egyre születnének. Schäffer Erzsébet
6. Változtatni akartam az életemen? Azt hiszem, nem, de utam során lassacskán mégiscsak változom. Meg akartam ismerni a misztériumokat? Azt hiszem, igen, de az út éppen arra tanít, hogy nincsenek misztériumok, hogy (...) nincs semmi rejtve, ami ne lenne feltárva. Paulo Coelho
7. Azért kellene élni (...), hogy felfedezzem a világot, hogy csak mosolyogjak és mosolyogjak, meg nevessek, újra meg újra. Tudom, hogy ezek azok a dolgok, amik számítanak nekem. Rettentő sokat számítanak. De azt is tudom, hogy a szerelem visz színt mindebbe.
8. Sokszor csökönyösen ragaszkodnánk a megszokotthoz. A veszélytelen egyformaságba csimpaszkodva mindent és mindenkit szeretnénk olyan biztosra venni, mint a napfelkeltét, olyan állandónak tudni, mint a csillagokat. De nem lehet. Az élet, folyamat, mozgás, átalakulás. Bármennyire szeretetnénk "visszatartani a hajnalt", a változás az egyetlen, amiben biztosak lehetünk.
9. Az emberek azt gondolják, hogy valami vagy valaki szükséges a boldogságukhoz. Azt hiszik, a varázslat egy tárgyban vagy egy személyben rejlik. Pedig ez egyáltalán nem igaz. Mindenünk megvan hozzá, hisz a varázslat bennünk lakik. (...) Csak te dönthetsz úgy, hogy boldogan élsz... és nem kell hozzá más, elég annyi, hogy lélegzel, látsz, hallasz és szeretsz. Hozleiter Fanny
10. Az élet sokszor fantasztikusabb és rettenetesebb, mint azok a történetek, amelyekben gyerekként hittünk. (...) Talán nincs is abban semmi rossz, ha varázslatot vélünk látni a fák között.