Én is úgy élek, akár egy kamasz, a mai napig eljárok edzeni, és ha tükörbe nézek, csak csodálkozom, ki az az öreg ember, aki visszanéz rám. Viszont ha a feleségemre nézek, aki idősebb, mint én, nem egy öregasszonyt látok magam előtt, hanem azt, akit először megláttam és beleszerettem.

Kapcsolódó idézetek

1. Látom, hogy mások hogyan öregszenek, én meg nem érzem magamon. Azt is látom, hogy egyre randább pasas néz vissza rám a tükörből, de ezt valahogy megszokja az ember. Pont azért jó, ha van tükör a házban, mert nem döbben meg annyira az ember, mint az, aki csak nagy ritkán néz bele. Csányi Vilmos
2. Szeretjük egymást. Nem azzal a fiatal, tökéletes szeretettel, amit egykor éreztünk egymás iránt, de olyannal, ami erősebb és kitartóbb. A szerelmünk velünk együtt öregedett; már nem olyan szép, ez igaz, de izmos és erőtől duzzadó. Házastársi szeretet, ami örökké tart. Rosamund Lupton
3. Ha az ember fiatal, vagy lehet akár öreg, és beleszeret valakibe, először elkezdi idealizálni, aztán piedesztálra emeli, végül tükröt lát a másikban. Csakhogy egy idő után ebben a tükörben a saját hibáit is kezdi észrevenni, és minél jobban látja, annál inkább fölnagyítja, míg végül képtelen elviselni és szétrombolja a szerelmet, mondván, hogy erre nincs szüksége. Robert Pattinson
4. Arra gondoltam, mióta élek, készültem rá, hogy a felesége legyek, s most itt vagyunk, közel a célhoz, közelebb, (...) mint bármikor, csak éppen megöregedtünk, s ő éppúgy nem szeret már azzal a szomorú hevességgel, ahogy valaha szeretett, ahogy az én érzelmeim is elfáradtak és kihûltek. Úgy indulunk neki az életnek, mint az útitársak, akik, mikor Isten tudja, merre sodorja a hajójukat a szél, egymásba kapaszkodnak, és elmesélik egymásnak nyomorult emlékeiket, mert ugyanarra emlékeznek, és ugyanarról a szárazföldről tudják, milyen volt rajta élni, míg ki nem csapódtak róla a tengerre, és ugyanazt az eget látták fényleni és kékleni, amikor még nem dörgött. Szabó Magda
5. A fiatalok nem hiszik el, hogy az idősebbek is bejárták ugyanazokat az utakat és tévutakat, amiket ők, nem tudják elképzelni, hogy egy mai vénség is volt olyan szerelmes valaha, hogy elveszítette a józan eszét. Egy idős hölgy semmi más többé, mint egy idős hölgy. A fiatalok csak a ráncos bőrt látják, az óvatos lépteket, a bútorokba kapaszkodó kezet. Pedig egy hölgyhöz éppen annyira hozzátartoznak az emlékei, leélt élete, a szerelmesével töltött éjszakái is. (...) A fiatalok azt hiszik, hogy az ilyesmi csak az ő számukra létezik, és annyi fantáziájuk sincs, hogy elképzeljék magukat öregként.
6. Most is ugyanolyan szerelmes vagyok, mint abban a pillanatban, amikor először találkoztunk. Nem tudom, hogyan lehetséges ez. Szeretek utánakutatni a dolgoknak, de erre a titokra 81 éves koromra sem jöttem rá. Az, hogy a szerelem lángja nem válik parázzsá nagyon szokatlan élmény. Egyet biztos tudok: az emberben nem szabad, hogy a kamasz meghaljon. Müller Péter
7. Voltam már kislány, szerelmes, feleség, anya, szerető, elvált asszony, számûzött, pincékben bujkáló menekült, voltam úriasszony és bőrgyári munkás - sokféle szerepet játszottam, de az öregség a legnehezebb. Ezt nem csak azért nehéz eljátszani, mert méltatlan, hanem mert belül nem öregszik az ember. Ha belül is öreg lennék, sokkal könnyebb lenne. Észre sem venném, hogy megöregedtem. De így meglepődök magamon. Belenézek a tükörbe, és azt kérdem: ki ez? Müller Péter
8. Képes lehet az ember arra, hogy a szerelmet megállítsa az időben? (...) Megpróbálhatjuk, de ezzel pokollá tesszük az életünket. Én nem ugyanazzal az emberrel élek házasságban több, mint húsz éve. (...) Sem ő, sem én nem vagyunk már ugyanazok, és éppen ezért elevenebb a kapcsolatunk, mint bármikor volt. Nem várom el tőle, hogy ugyanúgy viselkedjen, mint amikor megismertem. És ő sem várja el tőlem, hogy ugyanaz az ember legyek, mint akivel először találkozott. A szerelem túl van az időn. Vagy jobban mondva: a szerelem az egyetlen pontba (...) sûrített idő és tér, amely folyton változik. Paulo Coelho
9. Ezt senki sem érti, legkevésbé a feleségem. Õ azt hiszi, a nagy szerelem abban nyilvánul meg, hogy az ember rá sem néz más nőre. De ez ostobaság. Engem valami állandóan arra hajszol, hogy idegen nők után fussak, de abban a pillanatban, amint megkaptam valamelyiket, egy titokzatos erő, mint valami hatalmas rugó, visszaránt. (...) Néha az az érzésem, hogy csakis azért hajszolom az idegen nőket, hogy újra meg újra átélhessem a viszontlátást, e nagyszerû, gyöngédséggel, vággyal és alázattal teli szárnyalást vissza a feleségemhez, akit minden hûtlenség után egyre jobban és jobban szeretek. Milan Kundera
10. Megpillantalak, mint kívánatos kamasz lányt, s látom a bottal botorkáló, mûfogsoros, öreg nénit, akit a romboló idő formál majd belőled - és mindkettőt szeretem. Így lát a szívem. Müller Péter