Én lennék a támasz, Minden fájó kérdésedre válasz, Ha elvesznél az éjben, Leszek én az a fény A világítótorony tetején Egy életen át.

Kapcsolódó idézetek

1. Hogyha én lennék a fény a bánatok útján, Mindig felvillantanék egy kicsi reményt. Mindig arra indulnék, ahol épp várnak, Mindig megvigasztalnám a sok szegényt. Máté Péter
2. Lennék a takaród, mely minden este veled van, Lennék egy csillag, minden éjjel terád ragyogna.
3. Te vagy a szél, ami simogatja az arcom, Te vagy az, aki felmos, ha lent vagyok a padlón, Te vagy a fény az én életemben, Én elmegyek veled a végtelembe.
4. Legyél az esernyőm, Óvj a széltől, és ha mégis elázom, Te legyél az égen a Nap, te melegíts át, ha néha fázom! Tankcsapda
5. Úgy fáj a lelkem, mit felelhetek? Lámpaként, szerelmem, mindig ott leszek. Távol boríthat sírhalom, Örökké rólad álmodom, Mint akkor, angyalom! Én édes angyalom. Adam Makos
6. Gyönyörûm, támaszom, álmom, bódító holdfényem, tavaszom, örömöm, napom, éjjeli boldogságom, kincsem, szépségem, fényem - mindenem TE vagy. Életem, jelenem, múltam, messzi jövendőm. Égető szerelmemnek záloga. Egyetlenem. Szerelmem forrása.
7. A Nap felettünk már nem ragyog, Az éj is szürke, nem hagyhatom, Nekem te voltál a támaszom, A kérdést feltettem rég, de nem jött válasz rá.
8. Csillag vagy fenn, A föld én itt lenn, Várom, hogy te Beragyogj este... Éjjel, ha altatsz, Nappal, ha elhagysz, Vissza, lehet, nem térsz, De mégis itt vagy mindig.
9. Légy csillag, fényt sugárzó, Balsorsom éjjelén; S hajnal, mely harmatot hoz, Örömkönyût nekem: Oh légy a nagy világon Egyetlen mindenem! Gyulai Pál
10. Mindig ébredj mellettem, Nézz rám úgy, hogy érezzem, Nem vár több magányos éj, És nálad lesz menedék.