Ugrás a tartalomra
Engem ide kötött minden, a gyermekkor, a barátok, az újpesti utcák és a Megyeri úti stadion. Most megkérdezhetné bárki, hogy nem bántam-e meg ezt a hûséget. Nyugodt szívvel állíthatom, nem.
Kapcsolódó idézetek
-
Egy barátom megkérdezte tőlem: szereted még a futballt? Imádom! Visszakérdezett: ezt a mait? Mit mondhattam volna neki? (...) Ennyit tudunk, de én ezt is szeretem, engem ez is kielégít. Nem élek Barcelonában, sem Londonban. Én magyar ember vagyok, és ez a futball az enyém.
-
Nem vagyok biztos abban, hogy visszatér (...), de ez életemben először nem számít. Elég, hogy szeretem, hogy gondolatban vele vagyok, és hogy léptei, szavai és kedvessége kiszínezik ezt a várost.
Paulo Coelho
-
Nem adnám oda semmi pénzért a múltam egyetlen percét sem az összes jóval és rosszal együtt. Mindent imádok, ami megtörtént.
-
Emlékszel arra az estére, amikor megismerkedtünk, és örök barátságot "esküdtünk" a kertetekben? Azt az "esküt" meg is tartottuk, azt hiszem... soha nem esett köztünk egy hangos szó sem, de még csak össze sem zördültünk soha. Sosem felejtem el azt a borzongató érzést, ami elfogott, amikor megmondtad, hogy szeretsz. Egész gyermekkorom magányosan, szeretetre éhesen telt el. Csak most kezdek rájönni, milyen magányos, szeretet után sóvárgó lehetett a szívem. Senki sem törődött velem, senkinek sem voltam fontos. (...) És aztán találkoztam veled. Te nem is tudod, mit jelentett nekem a barátságod. Itt és most szeretném megköszönni, drágám, azt a szívből jövő, forró szeretetet, amit mindig is kaptam tőled.
Lucy Maud Montgomery
-
Nem bántam meg semmit. Nem úgy éltem volna az életemet azon az úton, ahogy tettem, ha közben azon aggodalmaskodok, hogy az emberek mit fognak mondani.
Ingrid Bergman
-
Azt hiszem, már az első találkozásunkkor beléd szerettem, és bár sokért nem adnám, ha kiírhatnám magamból ezt az érzést, és szabad lehetnék - nem tehetem. Te voltál minden reményem, te adtál célt az életemnek.
Ruth Rendell
-
Azt hiszem, azért vészeltem át minden érzelmi vihart, mert annyi szeretetet kaptam gyerekkoromban. A szüleim szeretete óriási önbizalmat adott, és soha nem fogom elfelejteni azt a rengeteg boldogságot, amiben gyerekkoromban részem volt.
-
A Ferencváros olyan, mint egy nagy család, itt mindenki mindenkit ismer és mindenki segíti a másikat. Számomra talán ez a fradizmus.
-
Nem vagyok hajlandó kitörölni mindazt, amit irántad éreztem. A szívemben őrizlek.
-
Sok emlékem van emberekről, akikkel soha nem találkozom többé. (...) Ez az a hely, ahol szerelmes lettem, ahol megtaláltam a családom. Ez az, ahol orvosnak tanultam... ahol megtanultam felelősséget vállalni mások életéért. És ez az a hely, ahol találkoztam veled. Szóval rájöttem, hogy amennyit ez a hely adott nekem, annyit is vett el. Annyit éltem itt, amennyit túléltem. Attól függ, honnan nézzük.