Érezd, ahogy a világ veled pulzál A tó vizétől az égig, vagy akár egy fûszál, Minden egy, aminek te is része vagy, Túl kevés az idő, hogy bármit is feladj.

Kapcsolódó idézetek

1. Vannak az életben pillanatok, mikor valami hirtelen kiemel mindennapos gondjaid közül, s valami sokkal nagyobbnak a részévé válsz. Az univerzum anyagának egy szála leszel, amely valami sokkal hatalmasabbhoz köt téged, mint amit valaha el tudnál képzelni.
2. Az, amit világnak nevezünk, úgy tûnik, hogy a végtelenségig nyúlik, de valójában hihetetlenül szûk. Egy rész, mit magadból megláthatsz. Egy rész, melyet a kezeddel elérhetsz. Egy rész, melyet érezhetsz. A világ nem valami, amiben minden el van tervezve. A világ valami, amit te alakítasz. (...) A te saját világod.
3. Nézz szét! Gyönyörû a világ, és minden lehetőség ott hever a lábaid előtt. A szeretet, a boldogság, minden, amire szükséged van. Mosolyogj, és adj belőle idegeneknek is! Oravecz Nóra
4. Bármeddig élhetsz, nem érzed azt, hogy mindennel végeztél. Meg kell tanulnod hagyni, hogy továbbmenjen a világ; elfogadni, hogy a halál az élet része.
5. Van pár pillanat, amiért megéri élni, Látszólag semmiség, az ember mégis érzi. Jó pár pillanat, van belőle bőven: Kettesben kézen fogva, mezítláb a fûben, Mikor megszûnik minden, nem számít semmi, Pont így, pont most veled szeretnék lenni.
6. Elragad minden perc, mit nem élhetek emberként, Csepp eső a nevem, de majd lezúdulok tengerként, Gombokat nyomkodó állatok lettünk mára, És ha elfárad a bolygó, visszazavar majd a fára, Ölelj és imádkozz, mert lepereg az életed, Tanuld meg, hogy a jót szorítsd, a rosszat meg félretedd!
7. Kioszthatatlan részed, egy veled, Jobb részednél is jobb részed vagyok. Ó, ne szakítsd el tőlem így magad! Mert tudd meg, édesem, egy csepp vizet Könnyebb háborgó tóba ejtened, S onnan kivenned tisztán, csökkenés S növekedés nélkül, mint tőlem magad Elvenned és nem vinned engem is. William Shakespeare
8. Folyjon körül, velem, át rajtam az élet. Legyen élmény, hogy élek, remegjen, feszüljön, harsogjon, döngjön bennem. Életed add ennem, vizedet add innom, Uram, hadd járjam, osszam meg az élőkkel életed. Folk György
9. Tedd, amit úgy érzel, tenned kell, Arra menj, amerre a szíved terel, Hisz időd oly` kevés, Légy hát a magad ura, míg élsz.
10. Micsoda kis rész jut egy-egy emberre a végtelen és mérhetetlen időből! Milyen gyorsan eltûnik ez is a feneketlen időben! Milyen kis rész az egész anyagból! Milyen kis hányad a világlélekből! S az egész földnek mekkora kis rögén csúszol-mászol! Gondold meg mindezt... Gondold meg, hogy ami téged láthatatlan szálakkal ide-oda rángat, az benned van elrejtve... Marcus Aurelius