Ez a kongatás (még nincsen vége) Véres és üszkös gyönyörüsége Dacomnak, mely még néha lobban S fülemnek, mely tûzharangot hall: Bim-bum, bim-bum, Rángassuk hát: ki tudja jobban?

Kapcsolódó idézetek

1. Ki tudja, melyik nagyobb kín? Azon eszmék, mik az őrült égő agyában fogamzanak, vagy amiket a csöndes, hallgatag gondolat a szív fenekére zár? Az szenved-e jobban, aki tombol és üvölt, akit megkötöznek lánccal, aki fogait csikorgatja, és nehéz tusájában vérverítéket izzad, vagy aki hallgat és mosolyog, és érzi azt az eszmét, amitől könnyû volna megőrülni? Jókai Mór
2. Tudom, dobban még a szíve Tudom, meghaltam már rég De ha kínom megélné Bizony rögtön elhinné Bár rég nem élek már Azt, hogy el nem sírtam minden könnyem még.
3. Pajkos csöndemen ősrobaj távoli zaja zizeg át, Élet Halál közös himnuszát hallom minden sóhajodban majd ha robban (...) de most még nem tudod, mert most még titok. Ákos
4. - Azt hiszem, kezdek beléd zúgni. (...) - Helyes. Szerintem én is kezdek beléd zúgni. Zúgjunk tovább együtt, még nem akarom kioldani az ernyőt.
5. Ki tudja, kinek mi a nehéz, rettenetes emlékeket is föl lehet dolgozni, és ártalmatlannak tûnő sérelmeken is lehet egy életen át rágódni. Lángh Júlia
6. Aki fütyül az igazságra, az tényleg fütyüljön. Legalább ennyi bizonyság legyen arra, hogy meghallotta. No meg micsoda vidám világ lenne ennyi füttyszótól. Ancsel Éva
7. Az összetört szívek is tovább dobognak.
8. Susmorgás mindig van. A suttogás pedig, ha nem fojtják el időben, hamar lármába torkollhat. Julia Quinn
9. Koccan a síkos fogsora, összeharapja, nyüszíti a számba a jót, ezt a ragályos jót, ami lüktet, egyre nyilall végig, végig a húros testén, belesajdulok én is. Szilvási Lajos
10. A rágalom kétélû fegyver. (...) Csakhogy az a bizonyos második él, sajnos, sokkal később vág. És megtörténhet, hogy már későn. Lengyel József