Ugrás a tartalomra
Fontos az, hogy ne használjuk kifogásnak a fogyatékosságot. Lehet, amikor összetörik az ember szívét, az az első, amire gondol: "Na, persze, ha látnék, ha hallanék..." De valóban amiatt nem sikerült összehozni a kapcsolatot? Még a világ leggyönyörûbb nője is lehet szerencsétlen a szerelemben. A szerelem valahogy sohasem úgy mûködik, ahogy az ember szeretné. Mellesleg, kinek tetszene valaki, aki haragszik önmagára? (...) Ez a siránkozás igen hatásos módja annak, hogy teljesen elkerüljön minket a körülöttünk bujkáló szerelem.
Kapcsolódó idézetek
-
Amíg az ember szerelmes, minden jó és minden szép, amit a másik csinál. Addig nem veszi észre a hibáit, fogyatékosságait. (...) Mikor aztán a szerelem lanyhul, kezdi a dolgokat észrevenni. Hogy sok minden nincs jól. Sok minden nincs úgy, ahogy kellene. Az ember először küzd ez ellen az érzés ellen, ha nem is meggyőződésből, legalábbis azért, hogy önmagát igazolja. Azután erősítgeti magában, hogy ő sem tökéletes, hogy neki is ezer fogyatékossága, hibája van. Néha el is alszik az ügy, de rendszerint felébred újra. Még erősebben. (...) És mert a szerelem közben még jobban hûl, sőt egészen el is múlik, az elégedetlenséghez jön a fontolgatás is. Majd annak a keserû ténynek a megállapítása, hogy... nem volt érdemes.
Bozzay Margit
-
Hozol egy rossz döntést és valami elképzelhetetlen történik. Nem mintha szándékosan tennénk. Nem mintha bántani akarnánk bárkit is. De néha megtesszük. Néha hibázunk. És amikor felrobbanunk, sajnáljuk. Nem mintha a sajnálkozás tényleg számítana. Már nem. Mindannyian teszünk olyat, amire nem vagyunk büszkék. Ezt megértem. Tudom, hogy senki sem tökéletes. De hogy élhetsz ezzel? Hogy kelsz fel minden reggel és nézel szembe a világgal, tudva, hogy csinálhattad volna jobban? Hogy jobban kellett volna csinálnod. A sajnálat elég? Egy bocsánatkérés tényleg meggyógyítja a sebeinket? Enyhíti a fájdalmunkat? Lehet meg nem történté tenni a fájdalmat, amit okoztunk?
-
Bár nem akarok egyszerre sziruposnak és depresszívnek hangzani, de a szerelem fáj. Ettől lesz igazán jó, amikor minden rendben van. Nincsenek egyszerû kapcsolatok. Gyakran hallja az ember, hogy a kapcsolatokon dolgozni kell, de ezt nem értjük meg igazán, amíg mi magunk nem voltunk ilyen helyzetben. Pedig ez az igazság - kompromisszumokat kell kötnünk és áldozatokat kell hoznunk ahhoz, hogy igazán erőssé tegyük a kapcsolatunkat. Ha egy kapcsolat jó, akkor a másik fél is pont ugyanezt fogja tenni.
-
Nem biztos, hogy össze kell ragasztani azt, ami eltört. (...) Talán elég az is, ha úgy szeretjük, ahogy van. Összetörten. Gyalázat lenne, ha csak azokat szeretnénk, akik épek és egészségesek.
-
Furcsa dolog olyan valaki miatt szomorkodni, akit életében nemigen kedveltünk, főleg ha csak úgy magától jön ránk a bánat, de mit lehet tenni... talán az elveszett lehetőségek fájnak, egy beszélgetés hiányzik, amelyben elhangozhattak volna a ki nem mondott szavak, és az bánt, hogy semmi sem úgy történt, ahogy történhetett volna.
Mark Lawrence
-
Néha a balesetek egyszerûen megtörténnek. (...) Haragudni akarsz saját magadra, mert könnyebb elviselni, ha magadat hibáztathatod. De ha olyasmiért okolod magad, amiről nem tehetsz, nem segítesz senkin. (...) Azt hiszem, ez olyan, hogy a lelkünk mélyén azt akarjuk hinni, hogy mindennek, ami történik, van oka. Pedig nincsen. Az élet nem úgy mûködik. Néha az ember rosszkor van rossz helyen.
-
Akkor is, ha néha fáj... akkor is legyünk egymásnak. Mert kaphat-e az ember nagyobb ajándékot, mint hogy megtalálja azt, akiben lelke másik fele lakozik? Nem. Még akkor sem, ha időnként beleszakad a szíve. (...) Tudom, hogy néha fájnia kell. Különös módon. És így még azt is akarom. Mert abban is ott vagy. Ott van az őszinte szereteted. És így még a fájdalom is erősít. Talán tisztít. Talán időnként segít a továbblépésben. Segít, hogy a földön is tudjunk maradni. Mert szárnyalni sem veszélytelen. Ha lezuhanunk, ha túl közel megyünk a Naphoz, elveszítjük egymást. És ezt nem szabad. Meg kell őriznünk egymást. Akkor is, ha néha fáj.
Csitáry-Hock Tamás
-
Vannak az életben állapotok, melyekben a magány szükséggé válik; ha szívünk érzi, hogy gyönyöre nagyobb mintsem hogy valaki megfoghatná, vagy hogy boldogsága romjain állva sejdíti, hogy keservét senki sem értheti: a szív inkább magába vonul vissza, inkább magánosan hordja nehéz terhét, minthogy idegennel osztaná.
Eötvös József
-
Hát lehet valaki boldogtalan? Ó, hát mit számít a bajom, a bánatom akkor, ha tudok boldog lenni?! Tudja, én nem értem, hogyan mehet el valaki egy fa mellett, ha nem lesz boldog, hogy látja. Hogyan beszélhet egy emberrel, ha nem lesz boldog, hogy szereti! Ó, csak én nem tudom kifejezni... és hány meg hány olyan gyönyörû dolog van a világon, amelyeket még a legelveszettebb ember is gyönyörûnek talál?! Nézze meg a kisgyermeket, nézze meg Isten szép hajnalát, nézze meg a fûszálat, hogyan nő, nézzen annak a szemébe, aki ránéz önre és szereti önt...
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
-
A szépség valósággal csodákra képes. A szép nő minden lelki fogyatékossága - ahelyett, hogy undort keltene - valahogy rendkívül vonzóvá válik. Ezeknél a fogyatékosság is valami bájt lehel. Ha ez a báj eltûnnék, akkor hússzorta okosabb legyen a nő a férfinál, ha azt akarja, hogy legalább némi tiszteletet keltsen maga iránt, mert szerelmet úgysem kelt!
Nyikolaj Vasziljevics Gogol