Ugrás a tartalomra
Furcsa dolog ez a Balkán, nyugtalan, instabil, nem találja a helyét, a térképeken se. Belenéz a kartografált tükörbe a kisbabák szemével, majd megérinti az egyik részét, mondjuk az orrát, Görögországot, hogy jé, ez is én vagyok? Szegény, teljesen össze van zavarodva, azt se tudja, melyik irányba néz.
Kapcsolódó idézetek
-
Ha az ember eltéved, vagy elviszik, és maga sem tudja, hol van, akkor is van valahol. Csak éppen nem ott, ahol lennie kéne.
Jodi Lynn Picoult
-
Néha úgy érzem, perifériára szorultam. Elmegy mellettem az élet, mindenki babákkal, gyerekekkel veszi körbe magát, mindenkinek más lesz a prioritás, én meg itt ragadtam, mint valami furcsa különc, aki lehet, nem is jó semmi fontosra. Furcsa innen figyelni az élet menetét, olyan, mintha a sor mellett menetelnék.
Szentesi Éva
-
A különböző népek együttélése nem csak a perifériák, a születőben lévő demokráciák, a mindenféle szabadságot nélkülöző vagy éppenséggel önkényesen megvont határok között létező államok problémája. Ez európai probléma is. Gondoljunk csak a Balkánra.
-
A térképen nem csak egy út van. Nem csak egy úti cél. Az önmagát széthajtogató én térképe nem vezet pontosan meghatározható helyre. A nyíl - ön itt áll - az első koordinátánk. Amíg gyerek az ember, sok mindenen nem tud változtatni. De már elkezdhet csomagolni az útra.
Jeanette Winterson
-
Szeretem tudni, hol a helyem. Ha az ember nem tudja, hol áll, nem tud dönteni, hogy tényleg ott akar-e lenni, vagy milyen irányba akar elindulni.
Nora Roberts
-
Nézegetett erre, arra, de nem látta a végét. Képtelen volt felfogni. Nincs mit tenni. Nem tudott rájönni, hogy merre van az élet.
Alessandro Baricco
-
Úgy érzem, már nem is tudom, ki vagyok. Minden olyan gyorsan változik, hogy nincs egy biztonságos pont, ahol megvethetném a lábam... Kétségbeesetten próbálok a szálakba kapaszkodni, amelyek összetartják az életem, de állandóan kicsúsznak a kezemből. Érzem, hogy őrülten csüngök rajtuk, de minden szétesik körülöttem, és én nem tudom egybefogni. Egyszerûen nem ismerek magamra, és nem értem, hogy jutottam idáig.
-
Senki sem egészen az, aminek gondolja magát, hanem még valami más is. Ez a még valami más viszi ismeretlen határok felé.
Konrád György
-
Van ez a huzatos ország egészen keleten,
ahol tombol az elme, de hallgat a száj.
Add a szorongásod, majd én cipelem,
mert belerokkansz, és kussolnod muszáj.
Vad Fruttik
-
Maga nem boldog. De remekül elhiteti másokkal, hogy az életben minden rendben van, és a megjelenése magabiztosságot és önbizalmat sugall, de egyáltalán nem elégedett. Nem ismeri önmagát. Maga nyugtalan és bizonytalan, de nagyon tud színlelni. Férjnél volt, de elváltak vagy csak külön élnek. Azt a benyomást kelti, hogy örül a függetlenségnek, de valójában nyomasztja, hogy tönkrement a házassága. Azt hiszi, hogy a maga hibája, és talán így is van, és ez a dolog nagyon sok fájdalmat okozott magának. Nem kötött életre szóló barátságokat, a férje révén megismert emberek nem álltak közel magához, inkább a férje barátai voltak. Néhányan próbáltak közeledni, de úgy érezték, maga megközelíthetetlen vagy csak nagyon zárkózott. Rendkívül titokzatos, és nem bízik az emberekben, és ha mégis megnyílik valakinek, akkor később megbánja. Azt hiszem, úgy érzi, hogy előbb-utóbb úgyis mindenki csalódást okoz. Néha öntudatos és rámenős, főleg krízishelyzetben de mintha folyamatosan valami tragédiától rettegne, és nagyon fél a változásoktól. (...) Maga hajlamos gyorsan belehabarodni valakibe, aztán kellemetlen helyzetbe kerül vagy depressziós lesz, amiért nem úgy alakultak a dolgok, ahogy maga szerette volna. Maga egy álmodozó. És óvatosnak kell lennie, mert hajlamos arra, hogy önmagát okolja a kudarcokért.