Gondolatainkban gyakran országokra és népekre osztjuk fel a világot, azonban amikor az ûrből nézünk a bolygóra, nem látjuk a határokat vagy a kontinensek felosztását. Csak azok a különbözőségek léteznek, melyeket a természet alakított ki, négy és fél milliárd éve tartó munkával.

Kapcsolódó idézetek

1. Egy galaxisban több milliárd csillagot találunk, és magában az univerzumban több milliárd galaxis létezik. Minden csillag igazából egy nap, és minden nap körül több bolygó is kering. Gondolj bele abba, hogy az életre alkalmas bolygókon milyen életformák jöhettek létre, ha nekünk, embereknek az elmúlt hat évezredben - ami mérhetetlenül kis idő - sikerült megteremteni a civilizációnkat. Egyszerûen kell, hogy legyenek olyan civilizációk, akik az ûrhajójukon képesek elérni a kozmosz legtávolabbi pontjait is, és ismerhetik a világegyetem minden titkát. Ha elfogadod egy olyan emberfeletti tudással rendelkező faj létezését, amelyik a galaxisokon keresztül telepatikusan tud kommunikálni egymással, és szabadon közlekedik az univerzumban, akkor közel kerülsz ahhoz a képhez, amit az emberek Istenről gondolnak. Stanley Kubrick
2. Az idő természetét leginkább a változásban tudjuk megragadni. Minden változik, minden öregszik. Aki megszületik, az meg is hal. Az élőlények egyszer csak megöregszenek. Még a kövek is kopnak, még a négy és fél milliárd éves Föld is rendkívüli mértékben megváltozott. A változás jelenségének köszönhetően, az idő képzetét is képesek vagyunk megérteni. Margherita Hack
3. Az évszázadok során a világ egyre tágasabbá vált körülöttünk. Egyre messzebbre látunk, jobban megértjük a világot, s nem győzünk csodálkozni, mennyire változatos, mennyivel tágasabb, mint azt képzeteink korlátozottsága miatt valaha is képzeltük. Carlo Rovelli
4. Kevesebb mint egy óra kellett az atomok létrehozásához, néhány száz millió év a csillagok és a bolygók létrehozásához, de öt milliárd év kellett, hogy az ember létrejöhessen. George Gamow
5. Ha lenéznénk az ûrből a földre, nem látnánk az országhatárokat. Csak egyetlen kis bolygót látnánk. Tendzin Gjaco
6. Ha felnézünk az égre, tulajdonképpen összekavarodik az idő. Amennyiben eltekintünk az éjszakai repülőktől, a mûholdaktól, meg néhány bolygótól, a legközelebbi apró pötty nem most van, hanem négy éve volt. A mellette lévő egy- vagy százmillió éve. Szinte mindegy. Megszoktuk. Ezen múlik minden. Nem megérteni, hanem megszokni, mert megérteni lehetetlen. Néha még a csillagászok is megőrülnek tőle. Bartis Attila
7. Néhányan úgy vélik, a Föld véletlenszerûen keletkezett, és hogy az emberiség a megfelelő elemek évmilliókon keresztüli véletlenszerû keveredéséből alakult ki. Egy író így válaszolt erre: "Ha ki tudsz borítani egy rakomány téglát egy sarki telekre, és én megfigyelhetem, ahogy a téglák házzá rendezik magukat, ha ki tudsz borítani egy maroknyi rugót, fogaskereket és csavart az íróasztalomra, és megnézhetem, amint órává rakják össze magukat, könnyebb lesz elhinnem, hogy mindez a több ezer világ bármiféle tervező intelligencia nélkül keletkezhetett, egyensúlyt alkothatott és számos pályán mozgásba állhatott. Sőt, ha semmilyen intelligencia nincs a világegyetemben, akkor a világegyetem még önmagánál is nagyszerûbbet hozott létre - mert megteremtett téged és engem."
8. Több milliárd évvel ezelőtt felrobbant csillagokból származó atomok száguldottak át az ûrön, és a Földön azóta újrahasznosítjuk őket. Kivéve az alkalmankénti üstökösöket, meteorokat és némi csillagközi port, pontosan ugyanazokat az atomokat használtuk fel újra és újra, amióta a Föld létrejött. Megesszük, megisszuk, belélegezzük őket, belőlük állunk. Pontosan ebben a pillanatban mindegyikünk atomokat cserél mindenki mással, és nemcsak egymással, de az állatokkal, a fákkal, a gombákkal, a humusszal. Nathan Filer
9. Évmilliárdok alatt sok minden változott: a világmindenség, az óceánok, a tengerek, földrészek átalakultak. Egyetlen dolog állandó csak, s ez az emberi természet.
10. Mielőtt az ember felfedezte az ûrt, a holdat és a bolygókat, azt hitte, hogy a mennyország hatalmas istenek otthona és területe, akiknek hatalma nem csak az égboltra terjed ki, hanem az ember földi sorsára is, hogy a hatalmas háborúzó istenségek panteonjában keresendő az emberi élet, múlt és jövő oka. Az isteneknek emlékmûveket emeltek a földön és a mennyekben, de az ember új istenségre és vallásokra cserélte a régieket, amelyek nem kínáltak biztosabb válaszokat, mint a görög, római vagy egyiptomi őseink által imádott istenek, és mi kiválasztottuk hatalmas és jóindulatú isteneinket és bizonyosságot találtunk a tudományokban. Mind hiszünk és várunk egy jelre, egy felfedezésre. Szemünket az ég felé fordítjuk és készen állunk arra, hogy elfogadjuk a hihetetlent, hogy megtaláljuk sorsunkat a csillagokban. De hogyan nézzünk, hogy lássunk is? Régi vagy új szemmel?