Ugrás a tartalomra
Mielőtt az ember felfedezte az ûrt, a holdat és a bolygókat, azt hitte, hogy a mennyország hatalmas istenek otthona és területe, akiknek hatalma nem csak az égboltra terjed ki, hanem az ember földi sorsára is, hogy a hatalmas háborúzó istenségek panteonjában keresendő az emberi élet, múlt és jövő oka. Az isteneknek emlékmûveket emeltek a földön és a mennyekben, de az ember új istenségre és vallásokra cserélte a régieket, amelyek nem kínáltak biztosabb válaszokat, mint a görög, római vagy egyiptomi őseink által imádott istenek, és mi kiválasztottuk hatalmas és jóindulatú isteneinket és bizonyosságot találtunk a tudományokban. Mind hiszünk és várunk egy jelre, egy felfedezésre. Szemünket az ég felé fordítjuk és készen állunk arra, hogy elfogadjuk a hihetetlent, hogy megtaláljuk sorsunkat a csillagokban. De hogyan nézzünk, hogy lássunk is? Régi vagy új szemmel?
Kapcsolódó idézetek
-
Az emberek több mindent vélnek arról, hogy hova megy az élet.
Azt, hogy egy másik testbe bújva egy új lényként születik újra.
Vagy hogy elmegy egy másik helyre, mi nagyon szép és nagyon helyre,
hol csupa vidám dolog várja: az úgynevezett mennyországba.
Vagy hogy a földbe megy esetleg, miután elhagyta a testet,
és magából valamit átad a virágoknak és a fáknak.
Vagy hogy miután elmegy, ott van az élet fönt a csillagokban,
s mint csillogó kis égi láng, a csillagokból néz miránk.
Vagy hogy egy pici ott marad benn az életből az emberekben.
Mert az élet hiába ment el, emlékszik rá a többi ember,
az életből egy kis darab szívükbe zárva ott marad.
-
Felfedeztük a Földet, és rájöttünk, hogy véges. Most, amikor területeink és erőforrásaink kezdenek elfogyni, rádöbbenünk, hogy az a nagy és gyönyörû golyó az égen - a Hold - tele van ásványi kincsekkel és olyan anyagokkal, amelyekre szükségünk van. Ez az égitest egyben ugródeszka is: ahogy egykori őseink szigetről szigetre hajózva keltek át az óceánokon, úgy a Hold lehetővé teszi számunkra, hogy kilépjünk a Naprendszerbe és azon túlra is. Nem meglepő tehát, hogy új ûrverseny kezdődött. A zsákmány a győzteseké. A kihívást az jelenti, hogy az egész emberiség legyen a győztes.
Tim Marshall
-
Ha pontosan megfigyeljük a dolgokat és használjuk az eszünket, s nem képzeletvilágunkban, az ősi mítoszokban és a vallásban keressük a választ mindarra, amit nem tudunk, s legfőképpen: ha megfontoltan és kritikusan gondolkodunk, akkor újra és újra igazíthatunk a világról alkotott képünkön, a mindennapi szemlélet előtt rejtve maradt látószögekből fedezhetjük fel a valóságot, s ezzel új dolgokra bukkanhatunk.
Carlo Rovelli
-
Az emberek saját maguk képtelenek lettek volna megteremteni a maguk számára a maguk világát. Szükségük volt az isteni segítségre és védelemre. Könyörögni kellett a jóakaratú szellemekhez és erőkhöz, vagy kényszeríteni kellett őket arra, hogy védjenek meg minket. "Ablakot" kellett nyitni Istennek, hogy leszállhasson az égből, és felkereshesse ezt a szentelt helyet, hogy beköltözzék a fizikai világnak erre a pontjára, amely az ő jelenléte által szentelt hellyé vált. Az isteni lét és az igazi, hiteles emberi lét szentélyévé.
Hankiss Elemér
-
Az ember mindig is felfelé tekintett, az éjszakai égboltra, és álmodozott. Mára el is értük ezt a magasságot: egyértelmûen meg van írva számunkra a csillagokban, hogy mind magasabbra törjünk. Ha együtt vállalkozunk erre, hamarabb oda is juthatunk. A határ ugyanis ma már a csillagos égnél is messzebb van.
Tim Marshall
-
Gondolatainkban gyakran országokra és népekre osztjuk fel a világot, azonban amikor az ûrből nézünk a bolygóra, nem látjuk a határokat vagy a kontinensek felosztását. Csak azok a különbözőségek léteznek, melyeket a természet alakított ki, négy és fél milliárd éve tartó munkával.
Tim Peake
-
Az öregek, a régiek tudták még, kell, hogy időt szakítsunk magunkra, önmagunk és az egész teremtett világ megfigyelésére. Tudtak figyelni, tudtak várni, tudtak csendben lenni. Ismerték minden földi és égi feladat pontos helyét, idejét, s ha elbizonytalanodtak olykor-olykor, vártak és befelé hallgatóztak.
Schäffer Erzsébet
-
"Isten", ez is csak szó, de legalább mindig ugyanazt jelenti. És az a fontos, hogy kaphatunk-e valamiből egy kis illúziót még, ha már egyébfajta álmok, izgalmak, jelentőségek elhagytak bennünket. Hogy a halál csak átmenet, álom; az élet nem jelentős, és mikor azt hisszük, hogy minden mögöttünk van, egyszerre megnyílik előttünk a jövő. Ismeretlen, határozatlan, de szép, mesés, finomult, végtelen: a mennyek országa.
Kaffka Margit
-
Olyan sok van, amit tudni akarok; olvasni akarok és tanulni akarok. Magam előtt látom a világ isteni színjátékát, az embereket és táncukat, és látom szépségét, a tengert és a pálmafákat, a napfelkeltét és a napnyugtát és a csillagos éjszakát. Minden összefolyik előttem, de sejtem már homályosan az összefüggést, és kimeríthetetlen gazdagságot látok magam előtt, látom mindennek titokzatosságát és különösségét, a részvétet és szeretetet, az Utat és az Utast, és végül talán - Istent.
William Somerset Maugham
-
A barlanglakó őseinknek ugyanolyan nagy agyuk volt, mint nekünk, és mivel az estéket nem a TV előtt ülve töltötték, biztosan feltettek olyan kérdéseket, mint hogy "Mik azok a dolgok ott az égen?" vagy "Honnan erednek a dolgok?". Fantasztikus történeteket és mítoszokat alkottak, de eszükbe sem jutott, hogy megvan bennük a képesség arra, hogy ők maguk megoldják ezeket a talányokat. Pedig ehhez még csak nem is kell megtanulni az ûrbe repülni, és ott megvizsgálni a dolgokat, elég, ha az emberi képességeinket hagyjuk szabadon kibontakozni.
Max Tegmark