Ugrás a tartalomra
Gyakran tekintünk egy könyvre úgy, mint szerzője magányos munkájának gyümölcsére. Ez azonban mélyen félrevezető. Szinte minden író láthatatlan háttérfeltételek egész hálózatára támaszkodik: anyagi biztonságra és könyvtárakra, szerkesztői iránymutatásra és kutatói segítségre, kollégák kritikájára és inspirációjára, barátok bátorítására, valamint családtagok és közeli hozzátartozók támogató jelenlétére. Ezek alkotják a szerzőség "rejtett mûhelyeit". Többnyire a háttérbe szorulnak, miközben a szerző áll a reflektorfényben, pedig nélkülük a könyv meg sem születhetne.
Kapcsolódó idézetek
-
Minden írónak van maga világa, maga atmoszférája, amelyben él, és amelyből ír, van maga publikuma, amelynek ír. Az a sok kicsiny tekintet, az a számlálhatatlan környülállás teszi az írót nagyobb részént kedvessé - és hasznossá.
Kármán József
-
Mivel a sikerek a mindennapokban mindig látványosabbak, mint a kudarcok, rendre túlbecsüljük saját esélyeinket a sikerre. (...) Nem látjuk be, milyen minimális a siker valószínûsége. Minden sikeres író mögött száz másikat találunk, akiknek a könyveit nem veszik. Õmögöttük további százat, akik nem tudtak kiadót találni a mûveiknek. És ezek mindegyike mögött ismét csak százak sorakoznak, fiókjukban befejezetlen kéziratukkal. Mi azonban csak a befutottakról hallunk, és rosszul ítéljük meg, mennyire kicsi is a valószínûsége az írói sikernek.
Rolf Dobelli
-
Az írás magányos foglalkozás. Nagyon fontos, ha van valaki, aki hisz az emberben. Nem kell szónokolnia róla: rendszerint az is elég, ha hisz.
Stephen King
-
Az "író" nem foglalkozás, inkább létállapot. Az író akkor is dolgozik, sőt akkor dolgozik igazán, amikor látszólag civil. Mindig író, mindig figyel (egy speciális szögből néz), és várja - akár egy éhes kutya a csontot - , hogy az élet dobjon neki egy sztorit, egy szót, egy mondatot, vagy éppen csak egy mozdulatot, amit majd leírhat.
Cserna-Szabó András
-
Az író, ha valóban író, önmagából kiindulva és legtöbbször önmagáról ír, és ha a szavai jelentenek valamit, az csupán azért lehetséges, mert hû önmagához, a saját hangjához és ritmusához. A tartalom, a téma az írás mellékterméke, nem pedig a lényege.
Aharon Appelfeld
-
Az író mûhelye: az egész élet, nem csak a dolgozószoba és nem csak az íróasztal. Mesterségének az élet ismerete, szemlélete és értelmezése a mértéke. Ez azonban csak a fele a dolognak. A legfontosabb: hogyan tud visszahatni a mûvészet az életre, az emberi lélekre, az idők folyására.
Grigol Abasidze
-
Nagyon-nagyon sok összetevőn múlik, hogy egy regény befut-e vagy sem, és talán ennek a legkevesebb része a tehetség. Manapság rengeteg, akár ingyenes platform van arra, hogy valaki "megmutassa magát", de még ennek dacára is nehéz kitûnni, újat mutatni. Magyarként pláne, hiszen a külföldi könyvek nagyobb népszerûségnek örvendenek. Ha mondanom kellene néhány összetevőt, akkor talán a megfelelő vagy népszerû témaválasztás, a jó marketing, az igényes szöveg, a kitartás és a szerencse lehet a siker záloga.
-
Az íróság nem foglalkozás, hanem állapot, és főleg nézőpont. Az ember folyton figyel, aztán amit lát, hall, abból épít új világot.
Cserna-Szabó András
-
A mûvészet, azt hiszem, maga a titok. Egy kép vagy egy zenemû elsősorban mégis csak az érzékekre hat. Kell, hogy legyen benne valami, ami konkrétan nem fogalmazható meg, amit csupán érzünk, sejtünk. Egy regény, illetve egy színdarab sem mindig kizárólag a megfogalmazott történetről szól, hanem mindig sokkal többről, ami a mondatok, az események mögött van.
Vojnich Erzsébet
-
Ami az otthon négy fala között történik, az leggyakrabban rejtve marad. De az irodalom mindenhova be tud hatolni, és a társadalom legsötétebb sarkaiban zajló eseményeknek is tanúja lehet.