Az írás magányos foglalkozás. Nagyon fontos, ha van valaki, aki hisz az emberben. Nem kell szónokolnia róla: rendszerint az is elég, ha hisz.

Kapcsolódó idézetek

1. Az írás magányos tevékenység. Az a gyönyörûség szüli, hogy az ember végre beszélhet. Müller Péter
2. Az írás magányos tevékenység. Sosem tudhatod, hogy amit alkotsz, értékes-e egyáltalán, és az első apró jelre, hogy lépéshátrányba kerültél az irodalom dzsungelében, máris száguldasz a kétségbeesés bugyrai felé. "Csak a saját szövegedre figyelj", tanácsolja mindenki. Ami rohadt nehéz, amikor mindenki más az arcodba nyomja a magáét. R. F. Kuang
3. Az a legfontosabb, hogy az ember rátaláljon a belső egyensúlyára. Az írás erre kiváló spirituális eszköz. Rácz Zsuzsa
4. A regényírás az idő legnagyobb részében magányos dolog, már amennyire magányos lehet az ember úgy, hogy néha tucatnyi elképzelt vagy egykor élt és most újra életre keltett személy keresi a hangját a fejében. Cs. Szabó Sándor
5. Az írás (nem csak a szépirodalmi) voltaképpen intim és egyszemélyes családállítás. Hatása még elementárisabb is lehet, mert az ember nem egy vele érző közösség vállaira, hanem a papírra rakja a terhét. Márpedig a papír engedelmesebb sorstársainknál, viszi tovább a ráengedett súlyt, szótlanul, megbízhatóan. Vámos Miklós
6. Az íráshoz szerintem empátia szükséges, humor és egy kevés távolságtartás, s persze nagyon fontos a kíváncsiság is. Ámosz Oz
7. A regényírás többnyire magányos foglalkozás, de egyetlen szerző sem végzi egyedül.
8. Nem kell mindenáron írni. Sőt, igazából csak akkor kellene, ha valóban mondanivalónk van, esetleg nagyobb körben szeretnénk szórakoztatni. Nem hiszek az öncélú, önmagukért való alkotásokban.
9. Az írás, amire nem kért fel senki, nem hatalmazott fel senki, magánügy és magányos ügy. Az embernek magányosan és egyedül kell megszenvednie és szembesülnie kétségbeeséseivel. Ha az ember az íróasztalt és a fehér papírt választja, szinte Robinsonná válik. Úgy gondolom, hogy az írás, az alkotás nem más, mint egyfajta robinsoni "játék".
10. Az alkotás a legjellemzőbb ponton magányos tevékenység, de e pont előtt és után szükség van egy empatikus kontrollra, a szerkesztő, a kritikus, az irodalmár-kalauz közremûködésére. Reményi József Tamás