Hû vagyok én a barátságban, ha tudom, hogy igaz vagy, ám ha csalárd a barát, másfele fordulok én. Nem hízelgek képmutatásból, ám akit egyszer tisztelek, azt szeretem végig, a síromig is.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha az ember szeret valakit, nem engedheti, hogy hazugságok válasszák el tőle. Bármi történt is, még ha örökre elveszítettük is egymást, tartozunk egymásnak az igazsággal. Claudia Gray
2. Hazug vagyok, csaló vagyok, gyáva vagyok, de soha nem hagynám cserben a barátomat. Már ha ahhoz, hogy kitartsak mellette, nincs szükség őszinteségre, tisztességre és bátorságra. Mark Lawrence
3. Hûséges vagy, mert kimondod, amit érzel. Nincs annál rosszabb, mint amikor valaki összetéveszti a hûséget azzal, hogy minden hibát szó nélkül elfogad. Paulo Coelho
4. Nem hazudok. Még ha helytelennek tartják is, ha nem értenek meg, ha bolondnak néznek érte. Ez vagyok én. El kellene fogadniuk, támogatniuk kellene. Szeretniük így is. Érted? Nem hazudok.
5. Hûségesnek lenni annyi, mint tartani magunkat az elköteleződéseinkhez, lojálisnak és odaadónak lenni. A hûséges emberben megbízhatunk. Ha a bizalom megsemmisül, árulást élhetünk át.
6. De hát mit ér a barátság, ha az ember nem mondhatja ki kereken, ami a szívén fekszik? Kedveskedni, kellemes dolgokat mondani és hízelegni mindenki tud, de az igazi jó barát mindig kellemetleneket mond és nem törődik azzal, hogy fájdalmat okoz. Sőt, az igazi hû barát szinte keresi rá az alkalmat, mert tudja, hogy jót cselekszik vele. Oscar Wilde
7. Ha hazudok, néha ezzel jobban leleplezem magam, mintha ragaszkodnék az igazsághoz. Tehát a magam módján mindig őszinte vagyok, akár akarom, akár nem. Federico Fellini
8. Nem bántok senkit, nem csapok be senkit, és nem hazudok, mert azt nem szeretek. És gyûlölöm a hazug embert, én ezt nagy luxusnak tartom, mert előbb-utóbb mindenkiről kiderül, és akkor minek? Ez hitelvesztés. Tábori Nóra
9. Tudod, én úgy vagyok; ha méreggel tölti meg szívem is a mocsok, s gyûlölnek az Angyalok, akkor is - egekre nevetve - mindent, amit és akit szeretek, ahhoz egy életen át hû vagyok.
10. Ha egy barát megbukik, mert nem igazi barát, vádolhatjuk-e őt, jellemét, gyengeségét? Mit ér az olyan barátság, ahol erényeket, hûséget, kitartást szeretünk a másikban? Mit ér mindenféle szeretet, amely jutalmat akar? Nem kötelességünk-e, hogy éppen úgy vállaljuk a hûtlen barátot, mint az önfeláldozót és hûségeset? Nem ez igazi tartalma minden emberi kapcsolatnak, ez az önzetlenség, mely semmit, de semmit nem akar és nem vár a másiktól? S mentől többet ad, annál kevésbé vár viszonzást? S ha odaadja egy ifjúkor minden bizalmát, egy férfikor minden áldozatkészségét, s végül megajándékozza a másikat a legtöbbel, amit ember adhat embernek, a vak, a föltétlen, a szenvedélyes bizalommal, s aztán látnia kell, hogy a másik hûtlen és aljas, van-e joga megsértődni, bosszút követelni? S ha megsértődik, ha bosszúért kiált, barát volt-e ő, a megcsalt és elhagyott? Márai Sándor