Ha azt tapasztaljuk, hogy barátaink nem osztoznak az örömünkben, nem marad más hátra, mint hogy feltegyük magunknak a kérdést: mennyit ér ez a barátság, ha még csak nem is a legjobbat kívánják nekem, ha nem értik, mi az, ami nekem számít?

Kapcsolódó idézetek

1. Ha nem kérhetem meg a barátaimat, hogy segítsenek, akkor mi értelme van a barátságnak?
2. Néha valamely nekünk kellemes dolog árt felebarátainknak: az érdek különbözik a jótól, amely önmagában is leronthatatlan érték. Gustave Flaubert
3. Néha azokat az embereket értékeljük legkevésbé, akik a legjobban szeretnek. Míg rá nem jövünk, hogy nélkülük az élet mit sem érne.
4. A szeretteinket olykor el kell veszítenünk, másképp nem tudhatnánk meg, hogy mennyire fontosak nekünk.
5. A barátság nem "csak úgy" létezik a világban, és találkozunk vele különböző élethelyzetekben. A barátság különleges állapot, melyet, ha egyszer elértünk valakivel, meg kell tudnunk tartani. Olyan gyöngyszeme ez a sorsunknak, amit ajándékba kapunk, és rajtunk múlik, vigyázunk-e rá eléggé, vagy elveszítjük. Egy embernek több gyöngyszeme is lehet, de minél több van, annál értéktelenebbek a gyöngyök számára. Nem kell gyûjtenünk őket, hogy később eldicsekedjünk vele, hogy nekem ennyi vagy annyi van, hanem ha találunk ilyet, akkor ismerjük fel, és vigyázzunk rá egész életünk során. Csiszolgassuk, fényesítsük, hogy minél ragyogóbb legyen, és hagyjuk magunkat is megérinteni, hogy mi is ilyen ragyogó gyöngyök lehessünk a barátunk ékszerdobozában. Papp Csilla
6. Ha egy barát megbukik, mert nem igazi barát, vádolhatjuk-e őt, jellemét, gyengeségét? Mit ér az olyan barátság, ahol erényeket, hûséget, kitartást szeretünk a másikban? Mit ér mindenféle szeretet, amely jutalmat akar? Nem kötelességünk-e, hogy éppen úgy vállaljuk a hûtlen barátot, mint az önfeláldozót és hûségeset? Nem ez igazi tartalma minden emberi kapcsolatnak, ez az önzetlenség, mely semmit, de semmit nem akar és nem vár a másiktól? S mentől többet ad, annál kevésbé vár viszonzást? S ha odaadja egy ifjúkor minden bizalmát, egy férfikor minden áldozatkészségét, s végül megajándékozza a másikat a legtöbbel, amit ember adhat embernek, a vak, a föltétlen, a szenvedélyes bizalommal, s aztán látnia kell, hogy a másik hûtlen és aljas, van-e joga megsértődni, bosszút követelni? S ha megsértődik, ha bosszúért kiált, barát volt-e ő, a megcsalt és elhagyott? Márai Sándor
7. Amikor egy barátság olyan mélyre nyúlik, hogy már nem is barátnak, hanem egynek érezzük magunkat a másikkal, akkor azt a köteléket nagyon nehéz elszakítani. Így amikor rajtunk múlik, melyik társunkat áldozzuk fel egy másikért, kit mentsünk meg annak kárára, azt nem könnyû eldönteni.
8. Azt mindig könnyû megállapítani, hogy kik a barátaink. Õk az egyetlenek, akik megmondják, mikor nézünk ki nevetségesen, mikor csapjuk be magunkat, vagy hogy mikor elég. De csak a legjobb barátok mondják meg az igazat, még akkor is, ha azzal megbántanak téged.
9. Egy szerelem mindig bizonytalan. Ki tudja, mi lesz holnap? Egy barát azonban nagy érték. A legnagyobb. Szerelmet bármikor találsz, de igaz barátot nem feltétlenül.
10. Minél jobban ismerünk és megértünk másokat, nehézségeikkel együtt, annál több társra találunk és barátságot kötünk, és ez akkor is megéri, ha ezek közül nem mindegyik lesz tartós.