Ha egy ember hálával tartozik egy másik embernek, s később összevesz vele, már szinte a közfelfogás és az illem is megkívánja, hogy sokkal makacsabb ellenség váljék belőle, mint egy közönyös idegenből. Hogy az ember a maga kőszívûségét és hálátlanságát igazolja, ilyen esetben kénytelen bebizonyítani a másik fél bûnösségét.

Kapcsolódó idézetek

1. Különösen erős kötelék, amikor az ember másokkal együtt képezi a közös ellenséget, de az ellenségesség fertőz. Ha a szelíd ember nem vigyáz, egyszer csak azon kapja magát, hogy ő is tele van gyûlölettel "a többiek" iránt.
2. Az emberek inkább fizetnek vissza egy sérelmet, mint egy szívességet, mert a hála teher, de a bosszúállás öröm. Publius Cornelius Tacitus
3. Mások hálája nem attól függ, hogy ön mennyit ad nekik, egyedül a magatartásuk függvénye, tehát az ő dolguk. Ezért nem szabad hálát követelnünk vagy kikényszerítenünk, inkább nekünk magunknak kell hálásnak lennünk - a látszólag hálátlan embereknek is, akik körülvesznek minket. Sőt, leginkább nekik kell hálát mutatnunk, számukra kell példaképpé válnunk.
4. Kevésbé megalázó az embernek azt hinnie önmagáról, hogy népszerûtlen, mint azt, hogy jelentéktelen; a hiúság jobban szereti azt a feltételezést, hogy a közöny a barátságtalanság rejtett formája. Edith Wharton
5. Szeretek adni. De tudom, nem önzetlenségből teszem, sőt szinte ellenkezőleg. Ha adhatok, nemesnek érezhetem magamat, kiváltságosnak, bőkezûnek. Ami nekem talán több örömet okoz, mint adományom annak, aki megkapja. Mellesleg gyakorlatból tudom, hogy elfogadni sem könnyû. Viszketeg érzés, mely igen nehézzé teszi a fenntartások és hátsó szándékok nélküli hálát. Vámos Miklós
6. A hivatalos tekintély fenntartásának érdekében gyakran illő és szükséges, hogy az ember a szíve alázatosságával ellentétes módon cselekedjék. Mert ha valaki fontos hivatalt tölt be, aszerint kell tekintélyt tartania, amint a hivatal követeli, s nem szabhatja magát saját alázatosságra hajló természetéhez. Miguel de Cervantes
7. Vannak emberek, akik, ha bármiben is szerencsés vetélytársra akadnak, a benne levő jótól készek tüstént elfordulni, s csak a rosszat látják benne. Vannak aztán, akik, ellenkezőleg, épp azt a tulajdonságot akarják a boldog vetélytársban látni, amellyel legyőzte őket, s fájdalomtól elszoruló szívvel csak a jót keresik benne. Lev Tolsztoj
8. Az ember megkeményíti magát, mert mások ezt várják el tőle. Azért leszünk magabiztosak, mert valaki bizonytalan mellettünk. Az ember végül is azzá válik, akivé mások szükségletei alakítják. Jodi Lynn Picoult
9. Lehet az ember ilyen is, olyan is azokkal szemben, akik nem bíznak benne, de olyanok iránt, akik bizalmukkal megajándékozzák, bizalmukkal kitüntetik, azok iránt csak egy, egyetlenegy magatartást tanúsíthat, méghozzá olyat, hogy rászolgáljon a bizalomra.
10. Ha valaki alapvetően bizalmatlan másokkal szemben, akkor igazából önmagával szemben bizalmatlan. Valójában a másikra azt vetítjük ki, ahogyan önmagunkkal szemben viseltetünk, csak ezt nem tudjuk. A legtöbb ember nincsen tisztában azzal, hogy ha haragszik a másikra, mert az visszaélt a bizalmával, akkor ez azért van, mert hagyta. Ilyenkor az öntudatlan igazából saját magára haragszik, csak ezt nem tudja, és a felelősséget másokra vagy a körülményekre tolja. Valójában ő akarta, hogy becsapják, miközben bedugta a fejét a homokba, és azt mondta, hogy minden a legnagyobb rendben lesz. Csernus Imre