Ha elképzelhető, hogy a titok véletlenül kitudódik, vagy anélkül is megtudhatják, hogy mi mondanánk el, akkor az lehet a legjobb opció, ha kiállunk, és mi mondjuk el. Így legalább bizonyos mértékig az ellenőrzésünk alatt tarthatjuk a felfedés mikéntjét. Ha a titok előbb-utóbb úgyis kiderülne, vagy sokkal tovább már képtelenség rejtegetni, akkor a bevallással kapcsolatban nem a "ha" a kérdés, hanem inkább a "mikor".

Kapcsolódó idézetek

1. Ha még nem állunk készen, hogy megosszuk valakivel a titkunkat, akkor tegyük fel magunknak a kérdést, hogy vajon miért érezhetünk így, illetve emlékeztessük magunkat arra, hogy eleve miért őrizzük ezt a titkot. És ami rendkívül fontos: megtudhatja-e bárki anélkül, hogy mi mondanánk el? Illetve van-e olyan ember az életünkben, aki elvárná tőlünk, hogy elmondjuk neki? Az e kérdésekre adott válaszok meg fogják mutatni, hogy mi a legjobb, előremutató döntés. Michael Slepian
2. Abban a pillanatban lesz valamiből titok, ahogy megjelenik annak szándéka, hogy elrejtsük valaki vagy valakik elől. Talán a holnapi vagy a jövő heti beszélgetés alkalmával kell majd eltitkolnunk az információt, de az is lehet, hogy erre sohasem lesz szükség, viszont e körülmények nem változtatják meg abbéli szándékunkat, hogy a titkot elrejtsük mások elől. Michael Slepian
3. Azt mindig elfelejtjük, hogy milyen jó érzés, ha egyszer végre kiderülnek a titkaink. Akár jó, akár rossz, de legalább kiderül, ha tetszik, ha nem, és ha a titkod egyszer kiderül, már nem kell többé mögé bújnod. Az a baj a titkokkal, hogy mikor uralni véled őket, elszabadulnak.
4. Ha valaki bízik bennünk annyira, hogy megossza velünk a titkát, akkor sokkal könnyebb megbízni benne. Mintha az illető feltárná előttünk a szívét, és cserébe nekünk is ki kéne tárulkoznunk előtte.
5. A titoktartás legjobb módja, ha azt sem mondjuk el senkinek, hogy tudomást szereztünk egy titokról. A titkot velünk megosztó személy bizalmát már azzal is eláruljuk, ha csak annyit mondunk el másnak: "Hát, hallottam egy-két dolgot, de nem szabad beszélnem róla."
6. A titkolózás nem cselekvés, hanem szándék. Vannak titkok, amelyeket sohasem kell elrejtenünk a beszélgetéseink során, de a titok attól a pillanattól kezdve teherként nehezedhet ránk, ahogy eldöntjük, hogy nem mondjuk el valakinek már jóval azelőtt, hogy egyáltalán alkalmunk lenne elrejteni. Michael Slepian
7. Egy titkot néha úgy lehet a legbiztosabban megőrizni, ha titokban tartjuk, hogy titok. Jack McDevitt
8. Ha nem egyértelmû, hogy jobb-e egy titkot megőrizni vagy felfedni, ne csak arra az információra fókuszáljunk, amit visszatartunk mások elől. Gondoljunk arra is, hogy ezzel mit segítünk elő, legyen az például egy szerettünk érzelmi egészsége, a csoportunk belső harmóniája vagy bármi más. Ha valaki másnak az érdekeit szívünkön viselve őrizzük meg a titkot még akkor is, ha dilemmát okoz nekünk, tudatosítsuk magunkban, hogy egy másik ember érdekeit helyeztük a sajátjaink elé. Ebben semmi hiteltelenség nincs. Michael Slepian
9. Mindegy, milyen titokról van szó (banális vagy éppen sorsdöntő ügyről), a titkot megőrizni mindig nehéz feladat, állandó taktikázást és jó stratégiát követel, meg kitûnő memóriát és előadói képességet, szilárd meggyőződést és még egy adag jó szerencsét is. Ezért van az, hogy a hazugság érdekessé teszi az embereket, mert semmilyen hazugság sem tökéletes és kikezdhetetlen. Elég, ha hosszú időn át makacs és kitartó figyelemmel kísérjük, és a függöny megmozdul, s egy pillanatra előbukkan az a valami, amit a másik szeretne eltitkolni előlünk. Juan Gabriel Vásquez
10. Mit kell kimondani? Hogyan, mikor és kinek? Ki kell-e mindig mondani az igazságot, vagy hagyni kell, hogy a körülmények mondják ki helyettünk? Esetleg sosem kell kimondani, mert az igazság kimondatlanul is igazság marad? Két ember szerelmi kapcsolatának is talán ez a legnagyobb kérdése. Bolgár György