Ha fel tudnám fogni [Jézus Krisztust], akkor Õ nem lehetne nagyobb nálam. Olyan nagy a bûntudatom és annak érzése, hogy képtelen vagyok megmenteni önmagam, hogy azt érzem: emberfeletti Megváltóra van szükségem.

Kapcsolódó idézetek

1. Fogalmam sincs, miben kellene hinnem. Isten túl elvont fogalom számomra, a krisztusi tanítások pedig nem mûködnek az életben. (...) Ha meg kellene fogalmaznom önmagam számára a hitet, csak annyit tudok, hogy nem akarok feleslegesen bántani másokat. Hogy nem akarok ítélkezni mások felett. Hogy el kell fogadnunk minden embert, minden bûnt. Hogy el lehet fogadni minden embert, minden bûnt. Istók Anna
2. Mennyire nyomorult az az ember, aki csak magában tud hinni, akinek csak az lehetséges, amit ő meg tud csinálni! Ekkora felelősséget nem is lehet elviselni! Ha valamit nem tudok megoldani, azt érezném, hogy vége a világnak. Hívőként rábízhatom magam Istenre, és mennyivel nagyobbak az ő lehetőségei! Sterczer Hilda
3. Az embereken nem lehet segíteni. Én legalábbis nem tudok. Csak az Úristen szólíthat fel bûnbánatra, gondolom, ezt maga is tudja. Agatha Christie
4. Szánalmasnak láttam magam. Nem bajba jutottnak, aki képtelen önmagán segíteni, hanem egy sajnálatra méltó teremtésnek, aki tudna segíteni, aki jó is lehetne, ha hinne önmagában. Aki annyi korlátot állított fel önmagával szemben, hogy végül inkább belehal, semmint elismerje, hogy igenis többre képes. Hogy szükség van rá. Rachel Caine
5. Olyan sok van a félelemből, és olyan kevés belőlem. És olyan sok a bûntudatból és olyan kevés az elfogadásból. Borda Réka
6. Remény nélkül nem lehet élni. Néha már sajnálom, hogy nem hiszek Istenben. Ha hinnék, bízhatnék benne, és azt is gondolhatnám, hogy a Gondviselés mérte rám ezt a megpróbáltatást.
7. Sokszor emberileg lehetetlen megbocsátanunk annak, aki megbántott minket. Ehhez kell Isten segítsége.
8. Amikor csak várni, hinni, tûrni és munkálkodni kellett volna, úgy éreztem, hogy nem történik semmi! Nekem kell kezembe vennem az életemet!... Kiragadtam az életemet Isten kezéből, s az én kezemben a legrosszabb kézbe került. Müller Péter
9. Naponkint elbukom magammal küzdve, gyönge vagyok s hatalmas: legyőzöm önmagam és vétkezem, - a bûntudat szívemben hideg kardvas. Pálcát török magam fölött és szánom, felmentem magam hányszor. Váci Mihály
10. Olyan vagyok én, mint Isten, és Isten olyan, mint én! Vagyok olyan nagy, mint Isten. És ő éppoly kicsiny, mint én vagyok. Isten nem állhat énfelettem, sem én őalatta nem állhatok!