Ha hebehurgyán, oktalan beszélsz, azt visszaszívni később már nehéz. Ha kimondták, már elrepült a szó, útjában többé nem gátolható. Ha bánod is, kiadtad már magad, kinek meséltél, rabszolgája vagy.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha kiszolgáltatottnak érzed magad, azzal lemondtál önmagadról. Azzal ki is szolgáltattad magad. Akkor már nem vagy szabad ember.
2. Ha csak egyetlenegyszer válsz saját magad árulójává, onnantól nincs megállás. Más ember lesz belőled: önmagad számára is idegen leszel. Na, ekkor válsz csak igazán rabbá. Ez annyit jelent, hogy legyőztek. Végképp megfosztottak a szabadságodtól. Marija Aljohina
3. Társtalan voltál, baráttalan, szeretettelen, minden ember előbb-utóbb idegen lett számodra, vagy ellenség. S ha nem bírtad a magányt, s kitártad a karodat mások felé, ellöktek, nem kellettél, vagy megriadtak tőled, mert látták, hogy menekülsz hozzájuk. Müller Péter
4. Lehetséges, hogy te meg én egyek vagyunk. Ha azonban, ezt a te szavadra hiszem el, akkor a rabszolgád leszek, te pedig az uram és az effajta kapcsolat halálos. Feldmár András
5. A nyelv lovad, s ha szabadjára engeded, elárul téged.
6. Mikor alszom, eszem, vagy beszélgetek vidáman, azt hiszem, szabad vagyok s magamé már egészen: Te jössz és szívemre ejted parancsoló kezed s én látod újra, újra, jaj, újra rab leszek.
7. Van, amit ki kell engedni. (...) Minél inkább magadba fojtod, annál rosszabb lesz. Ha kiengeded, elszáll máshová. Rebecca Skloot
8. Aki szabad akar lenni, az ne akarjon és ne kerüljön olyasmit, aminek megszerzése és elhárítása másoktól függ. Ha nem így cselekszik, rabszolgának kell lennie. Epiktétosz
9. Amikor elárulod azokat, akiket szeretsz, amikor felfeded előttük a legrosszabb énedet, a tetted mindent megváltoztat. Nincs visszaút. Elszakad a kötelék, amit kemény munkával kovácsoltál, és minél erősebbek voltak azok a kötelékek egykor, annál nehezebb újra helyrehozni, ha egyáltalán helyre lehet hozni őket.
10. Amikor az embernek mindent meg kell köszönnie, meg folyton olyanokat mondani, hogy milyen kedves tőled, meg hasonlók, akkor az ember belülről egy kicsit megrothad, és a változatosság kedvéért úgy szeretne egyszer jól odamondani... De amikor végre alkalma nyílik rá, a fejébe száll, és azon kapja magát, hogy túl messzire ment. Agatha Christie