Ha minden erkölcs Istentől származik, mit jelent abban hinni, hogy "Isten jó"? Nem tautológia ez? Ha a Sátán nyerte volna a végső harcot (a spoiler az, hogy nem ő nyert), legyőzte volna Istent, és ő vált volna a legerősebb hatalommá az Univerzumban, nem ő lenne a mi Istenünk? Találkoznánk az új főnökkel, és ugyanúgy jónak mondanánk - definíciószerûen.

Kapcsolódó idézetek

1. Rabszolga vagyok, tudom, s a rabszolgák gyengék. De az istenek erősek, és felettük az abszolútum áll, az erkölcsi rend, vagy a még végsőbb törvény szelleme. Ettől a végső törvénytől függ a világ; Általa léteznek az istenek; Általa élünk mi, Meghatározva jót és rosszat. Euripidész
2. Paragrafusai a törvénynek vannak, nem az igazságnak, és (...) a kettő nem ugyanaz. Az erkölcs a vesztes korlátja és a legyőzött védekezése. Az igazság pedig absztrakt fogalom, és mindig annak az oldalán áll, akinél a hatalom van.
3. "A bosszú az enyém", mondá az Úr. Így van. A Biblia szerint, a bosszú a mindenható Isten kizárólagos joga. De ha Isten elismeri, hogy él a bosszúval, és ha Isten csak jó dolgokat tesz, ez azt jelenti hogy a bosszú az jó? Ez azt jelenti, ha Isten képmására termettünk, akkor a bosszú nem a gyûlölet eszköze, hanem egy szent hadjárat? Egy áldott dolog?
4. Azt mondják, ha a jó tétlen marad, a gonosz győz, pedig azt kellene mondaniuk, hogy a gonosz mindenképpen győz.
5. A Gonosz sokkalta gonoszabb, ha a Jó is létezik, a Jó sokkalta szebb, ha van Gonosz is, sőt talán - ez vitatható - a Gonosz talán nem is volna gonosz, ha nem volna Jó, s a Jó nem volna jó a Gonosz nélkül. Thomas Mann
6. Az embertől függ-e, hogy világra jöjjön vagy ne jöjjön világra, s megválaszthatja-e szüleit? Az embertől függ-e, hogy átvegye vagy ne vegye át szüleinek vagy nevelőinek nézeteit? Ha bálványimádó vagy mohamedán szülőktől származtam volna, tőlem függött volna-e, hogy keresztény legyek? Teológusaink mégis azt bizonygatják, hogy az igazságos isten kímélet nélkül a kárhozatra taszítja mindazokat, akiket kegyelme híján nem vezetett a keresztények vallásának ismeretére! Jean Meslier
7. Az erkölcsi törvény ily módon a legfőbb jónak, a tiszta gyakorlati ész tárgyának és végcéljának fogalmán keresztül a valláshoz vezet, vagyis ahhoz, hogy minden kötelességet isteni parancsként ismerünk fel, nem mint szankciókat, azaz egy idegen akarat önkényes, magunkban véve véletlenszerû rendelkezéseit, hanem mint minden egyes szabad akarat önállóan hozott lényegi törvényeit, amelyeket azonban a legfőbb lény parancsainak kell tekinteni, mert mi csak egy morálisan tökéletes (szent és jóságos), egyúttal mindenható akarattól remélhetjük a legfőbb jót, amelyet az erkölcsi törvény értelmében kötelességünk törekvésünk tárgyává tenni, tehát elérésében akkor reménykedhetünk, ha összhangban állunk ezzel az akarattal. Immanuel Kant
8. Ha a jóknak okvetlenül jutalom járna jóságukért, akkor a jóság nem erény volna, hanem üzlet, életbiztosítás s akkor nyilván minden gonosz is igyekezne jónak látszani. Befizetem a díjat, jót cselekszem s öregkorom biztosítva van, mert a jutalom nem maradhat el. Így viszont: ha nincs is jutalom, akkor is jó vagyok, - ez a hajlandóság a jóságot erénnyé minősíti. Füst Milán
9. Ha jók vagyunk, Isten igazságos, és meg fogja bocsátani minden vétkemet, meg fogja bocsátani, hogy rosszat kívántam azoknak, akik tönkre akartak tenni, hogy a fontos pillanatokban rossz döntést hoztam, és hogy ilyen ajánlatot tettem a maga falujának. Meg kell bocsátania, hiszen ő taszított engem a sötét oldalra. Ha viszont rosszak vagyunk, akkor mindent szabad, akkor soha nem hoztam rossz döntést, mert eleve kárhozatra vagyunk ítélve, és nem számít, hogyan élünk, hiszen a megváltás független a gondolatainktól és a cselekedeteinktől. Paulo Coelho
10. Okvetlenül meg kell tanulnunk, hogy valami jó lehet rossz, és valami rossz lehet jó is. Ha önök jóra gondolnak, azt a viszonylagosság értelmében kell venniük. (...) Lélektani szempontból nézve a jó mindenképp valami rosszhoz mérten jó. Eredetileg a jónak és a rossznak ez az érzése a kedvezőt vagy a kedvezőtlent jelölte meg. Így például egy törzsfőnököt egyszer megkérdeztek: mi a különbség jó és rossz között. Azt felelte: ha ellenségem feleségét elrabolom magamnak, az jó. De ha egy másik törzsfőnök rabolja el az én feleségemet, akkor az rossz. Így nem az erkölcsös és az erkölcstelen között tesznek különbséget, hanem kedvező és kedvezőtlen között. A babonás beállítódás mindig azt kérdi: kedvező? Az értelem ezen a ponton igencsak felfigyel. Az erkölcsfogalom ezzel szemben csak nagyon későn jött létre. Carl Gustav Jung