Ha mindent hátrahagyva elindulok, az bátorság, vagy csak menekülés? Vagy inkább az a bátrabb, ha maradok, szembenézek a dolgokkal és megpróbálok változtatni rajtuk?

Kapcsolódó idézetek

1. Bátor dolog a veszélyt választani, amikor el is menekülhetsz. De ha már választasz, légy bátor!
2. Néha épp annyi bátorság kell ahhoz, hogy maradj, mint hogy elmenj.
3. Vannak olyan esetek, amikor a bátor tett nem az, ha kitartunk, hanem az, ha meghátrálunk vagy éppen elmenekülünk. Atul Gawande
4. Ha nem vagyunk elégedettek a sorsunkkal, induljunk el bátran, mert csak így változunk mi magunk is és a körülményeink is.
5. A bátorság elhatározás kérdése. Sara Crowe
6. Ha elsőre nem jó szakmát választottunk, akkor legyen bátorságunk tovább állni, mert nem befejezni kell, amit elkezdtünk, hanem bátran változtatni. Vekerdy Tamás
7. Ahogyan változunk, néha egyet előre, egyet meg hátra lépünk, lehet, hogy jobb felszereléssel megyünk a hegyre, ám kevésbé tudatosan, véletlenszerûen cselekszünk. De amikor ez az út keménnyé válik és elromlanak a dolgok, ugyanazokra a tulajdonságokra van szükség (...): bátorság, találékonyság, a kényelmetlen helyzetekkel való megbirkózás képessége és legfőképp erős akarat, elszántság. Edmund Hillary
8. Amíg az ember a félelmeit használja a döntéseihez, tulajdonképpen menekül. Csak abban az esetben indul el egyáltalán valami felé, amikor elég bátorságot gyûjt ahhoz, hogy bár fél, mégis a vágyait kövesse. Feldmár András
9. A bátorság nem az, hogy berohansz a tûzbe, néha annyit tesz, hogy szembenézel a múltaddal. És a legnehezebb napokon annyit tesz, szembenézni a jövővel.
10. Nincs bátorság félelem nélkül. Bátor akkor vagyok, ha tudom, hogy ezen a fél-állapoton is át kell evickélnem valahogy. Bátor akkor vagyok, ha ennek ellenére, és nem emiatt cselekszem. A félelem akkor mûködhet hajtóerőként, ha észlelése és tudatosítása megelőzi a döntést és a cselekedetet. Amikor valahol elakadok ebben a folyamatban, úgy próbálok továbblendülni, hogy kérdéseket teszek fel magamnak. Mi az esemény valószínû végkimenetele? Mi a legrosszabb, ami megtörténhet? Ha ez megtörténik, akkor mi lenne? Belehalnék? Sokáig szomorú lennék? Örökre szomorú maradnék? Emlékszem majd minderre egy év múlva is? Lehet, hogy csak valakinek a megítélésétől félek? Ha igen, kiétől? És tényleg számít ez? Mit tennék, ha bátor lennék? Al Ghaoui Hesna