Ha számítasz a fájdalomra, az félelemhez vezet, a félelem pedig növeli a fájdalmat. Ha a fájdalom csökkenésére számítasz, az agyadban növekszik az opioidok száma, és a fájdalom valóban csökkenni fog. Az, hogy az agyad hogyan reagál a fájdalomra, meghatározza, mennyi fájdalmat érzel ténylegesen.

Kapcsolódó idézetek

1. A szenvedés csökkentése érdekében meg kell különböztetni a fájdalmat magát attól a fájdalomtól, amit mi okozunk csupán azzal, hogy rá gondolunk. A félelem, a düh, a bûntudat, a magány és reménytelenség mind olyan érzelmi reakciók, amelyek képesek felerősíteni a szenvedést. Buddha
2. A fájdalom a tested óvintézkedése, mert attól fél, hogy megsérülsz. De ha tudod, mit csinálsz, felülbírálhatod a testedet. Ez csak fájdalom. Bear Grylls
3. A félelem nem olyan, mint a boldogság vagy a szomorúság; ez egy akut tünet, ami természeténél fogva nem tarthat hosszan. A félelem hamar enyhül. Vagy fokozódik, míg el nem ájulsz vagy belehalsz, halálra rémülsz; addig sikítasz, míg egy ér elpattan az agyadban. Dean Ray Koontz
4. A félelem egy fiziológiai reakció, a tested akar közölni valamit vele. Figyelmeztet a veszélyre. Ezt mindenki így éli meg, ez nem jó vagy rossz, egyszerûen van. Pont olyan érzés, mint az éhség: akkor a test jelzi, hogy alacsony a vércukorszint, és tessék bevinni valami táplálékot. Amikor éhes vagyok, nem kezdek el pánikolni, hogy jajistenem, most mi lesz, azonnal ennem kell, jaj, jaj, hanem tudomásul veszem a jelzést, és előbb-utóbb eszem valamit. Ezt mindenki le tudja kezelni magában. Úgy vélem, a félelem esetében ugyanez történik, a tested mond valamit. És te döntöd el, hogy cselekszel-e vagy sem. Alex Honnold
5. Az agy a tudatos koncentrálás tekintetében fix kapacitással rendelkezik, amelyet nem lehet növelni vagy csökkenteni, csak azt tudjuk eldönteni, hogy mire fókuszáljunk. Amikor a fájdalomra figyelünk, intenzívebbnek érezzük, de ha valami másra - biztonságos, kellemes vagy távoli dologra -, akkor a fájdalom csökken, vagy megszûnik.
6. Ha félsz valamely fájdalomtól vagy szenvedéstől, vizsgáld meg, tehetsz-e valamit ellene. Ha igen - nincs miért aggódnod. Ha nem - akkor sincs. Tendzin Gjaco
7. Azt szokták mondani, minél tovább vársz valamire, annál jobban értékeled, amikor megérkezik. A krónikus fájdalom esetében ez az, amikor végre eljön a fájdalommentes nap... ám akkor a nagy részét azzal töltöd, hogy amiatt nyugtalankodsz, mikor tér vissza a fájdalom. Ettől az aggódástól és várakozástól soha nem szabadulsz, függetlenül attól, hogy hány jó napod van egymás után. Mert ha egyszer megtudod, milyen, amikor a tested fellázad ellened, akkor többé nem felejted el. És az időd nagy részét azzal fogod tölteni, hogy próbálod megelőzni a következő alkalmat, és idegeskedsz, hogy mégis mikor fog elkerülhetetlenül bekövetkezni.
8. Ha a félelemtől elborul az agyad, vagy felfordul a gyomrod, vagy szorít a mellkasod, képzeld magad elé, adj neki színt és formát! És gondolj arra, hogy teljesen rendben van az, ha így érzel, engedd meg magadnak, és akkor eltûnik. Zoe Sugg
9. A fájdalom az idegek mûködése. (...) A fájdalom úgy jut el az agyba, mint a fény a szembe. Az erőkifejtés az izmokon múlik, nem az idegeken. Frank Herbert
10. A fájdalom furcsa dolog. (...) A fájdalom egyszer csak úgy jön, PUFF! Aztán kész, ott van, és érzed. A fájdalom valódi. És ha valaki látja, amint szenvedsz, annak szemében nagyon hülyén nézel ki. Úgy, mint aki hirtelen megbolondult. Nincs rá gyógymód, maximum ha ismersz valakit, aki megért téged, és még azt is tudja, hogy segítsen rajtad. Charles Bukowski