Ha volt gyerekszobánk, megtanultuk, hogy ne bámészkodjunk, és ne tegyünk illetlen megjegyzéseket. De attól még van szemünk.

Kapcsolódó idézetek

1. A gyerekek figyelnek bennünket, és nekünk óriási a felelősségünk abban, hogy jó példát mutassunk nekik. Vigyáznunk kell rájuk, mert - ellentétben velünk, felnőttekkel - ők nem utálják egymást, nem pusztítják el a bolygónkat és egymást sem. Luc Besson
2. A gyermeki lélek, a még nem bûnös ember lelke mindannyiunkban megvan, de ahogy az idő múlik, ahogy előrehaladunk a korban, úgy gyarapítjuk érdemeinket és mulasztásainkat vagy akár a rossz cselekedeteink lajstromát. Az óvodában még nincsenek bûnösök, ott mindenki megérdemli a bizalmat. A gyerekek igazságérzete, együtt érző képessége, ízlése nem rosszabb, mint a felnőtté. Aki egy csecsemő szemébe néz, azt tudja, hogy onnan valami nálunk tökéletesebb néz vissza ránk. Konrád György
3. Figyeljünk meg egy gyereket a játékpisztolyával: azt fogjuk látni, hogy nem annyira az érdekli (amitől tartanánk), hogy milyen másokat megsebesíteni, hanem az, hogy megtanulja, hogy néz ki az ember, amikor lő vagy amikor lelövik.
4. Nem könnyû levennünk a rózsaszín szemüveget, ha a gyerekeinkről van szó. De ha mégis megtesszük, azzal nem csupán nekik, magunknak és az egész családnak teszünk szívességet, hanem a világnak, amely majd körülveszi őket felnőtt életük során.
5. A gyerekek manapság sok mindent tudnak az élet dolgairól, (...) de a szemük ártatlan marad. Agatha Christie
6. Gyerekkorunkban megtanuljuk, hogy ha sírunk, dédelgetnek, ha szomorúak vagyunk, megvigasztalnak minket. Ha a mosolyunkkal nem érünk célt, a könnyeinkkel bizonyára sikerül. Paulo Coelho
7. Néztél már gyerekszembe? Pár éves gyerek szemébe. De nem úgy felszínesen, ahogy mi egymásra nézünk - hanem komolyan. Kíváncsian. Mélyen. (...) Édenkerti tekintet ez. Zavartalan békés. Tiszta. És... boldog? Igen, boldog. De nem úgy, hogy örömteli, hanem úgy, hogy egységben él önmagával: egy olyan világból néz, ahol nincs még hasadtság, dráma, - ahol a lélek még nem koszos. Müller Péter
8. Figyeljünk oda, mit mond a gyermek, akit a lelkünkben őrzünk. Ne szégyenkezzünk miatta. Ne hagyjuk, hogy féljen attól, hogy egyedül marad, és nem hallgatjuk meg. Engedjük meg, hogy egy kicsit ő vegye a kezébe életünk irányítását. Ez a gyermek tudja, hogy minden nap más, mint a többi. Hadd érezze újból, hogy szeretjük. Tegyünk a kedvére - akkor is, ha ez azt jelenti, hogy olyasmit kell csinálnunk, amit nem szoktunk, és akkor is, ha ez mások szemében ostobaságnak tûnik. (...) Ha meghalljuk a lelkünkben lakozó gyermek szavát, újra csillogni fog a szemünk. Paulo Coelho
9. A gyerekek mindent észrevesznek. És kíméletlenül másolatot készítenek rólunk. A félelmeinkről is. D. Tóth Kriszta
10. Van, amire magunk jövünk rá, és van, amit a szemünkbe kell mondani.