Halovány arcod mindig nyomon követte napjaim, hívott arról az erdőszélről.

Kapcsolódó idézetek

1. Mindig számíthatsz rám a törésvonalak mentén. Vavyan Fable
2. Múltad megkísért. Pálnagy László
3. Valahányszor hideg keze megérintett, a szívem mindig meglódult. Két ilyen alkalommal láttam valamit az arcán, ami arra vallott, hogy képes meghallani a szívverésemet. Stephenie Meyer
4. Minden este kitéptelek a szívemből, de te reggelre újra ott voltál.
5. Az én szerencsém mindig abból eredt, hogy valami szerencsétlenség ért. Bohumil Hrabal
6. Tudod... akárhányszor is voltam gödörben, azért tudtam mindig kimászni, mert te végig figyeltél rám.
7. Tegnapi napba visszafutva, hangod meghallgattam újra. Serfőző Simon
8. A Sors keze bárhová üldöz, mindig visszavágyódom hozzád, akinek kezeibe az Életemet elhelyeztem. Egressy Zoltán
9. Oly ismerős vagy, mintha hajdan éltél is volna már velem. Másoknál, otthon, utcazajban meglátom arcod hirtelen. Te jössz, ha halk nesz kél mögöttem, ott vagy te, bárhol is legyek. Alekszandr Blok
10. Néha mindenkinek kell valaki, akár egy vadidegen, aki emlékezteti, hogy nincs egyedül. Nekem egyszer ez egy hajléktalan volt, aki egy parkban, amikor egyszer kimerülve, sírva rogytam le egy padra, mellém ült, és megkérdezte, hogy van-e hol aludnom éjszaka. (...) Sose lehet tudni, ki lesz az a vadidegen. Ki lesz az, aki, ha nem is szó szerint, de visszaránt egy vadidegent az erkély széléről. Talán egy nap pont te leszel az.