Hangod hallom, ha fúj szél, Mondd, hol maradsz, ha a csend kísér? Elsuttognám minden titkomat, Vágyom rád, oly` messze vagy.

Kapcsolódó idézetek

1. Átrepülnék hozzád mindenen, Rajtad kívül minden végtelen. Hideg szellő fújja arcom, Itt vagyok, de mégsem látszom, Hiszen a szívem Ott maradt, nálad hagytam.
2. Sötét erdőn leszek kis ház, Mely meleg fénnyel hívogat, Érezd, hogy ha szólok hozzád, Minden szavam simogat. Ismerős Arcok
3. Maradni szeretnék, el sem hiszed, mennyire, Még nem is sejtem, miként futok olyan messzire, Hol már nem éget emléked, ahol nem édes csókod, Nem hiszem, hogy bárhol lehetnék még ilyen boldog. Maradni szeretnék, tán nem is baj, hogy nem lehet, Ugyan, miért lennék itt, ha nem foghatom meg kezed? Szellemként jár majd egy hûvös árny a faladon, Ha másból nem, majd ebből tudni fogod, mikor feladom... Children of Distance
4. Elrejtőzöl tán előlem? Már nyomod se leljem? Hogy` lehet e felhős órák terhét elviselnem? Messze nézek, egyre leslek, mindig, mindenütt kereslek; sóhajom panaszkodón száll, szellő búgja búsan. Ó, miért váratsz meg engem lent a kertkapuban. Rabindranath Tagore
5. Valamit most el kell mondanom. Félek, hogy nem lesz rá jobb alkalom. Elmondanám, ha volnának szavak, amik mindent jól elmondanak. Elmondanám, hogy bárcsak hallanád, de elválaszt már minket egy fél világ. Elmondanám, most végre megteszem, A szélbe súgom én: Te vagy csendben a szó, te vagy bennem a jó. Jöjj, mindig várok rád. Te vagy égben a kék, olyan angyali szép. Még mindig várok rád.
6. Kívánlak, igen. De máshogy. Kívánom a hangod selymét, mint egy kis csengettyût hallani, mely mély megnyugvást hoz. Kívánom a mosolyod, a félszavas megértéseidet, a közelséged. A titkodat, a lelked ajtaját. Zakály Viktória
7. Meddig jössz velem, hogyha hívlak, Csukott házakon nyitni ablakot, Hova napsugár rég nem ragyog? Meddig jössz velem, hogyha hívlak, Hûvös messzi tájba menni mindhiába? Presser Gábor
8. Csak egy halk sóhaj száll Szívem bársonyos partján. Te maradsz, s te voltál, Érted szívem úgy kalapál. Súgj egy titkot még, Mitől féltékeny az ég! Míg tart az örökké, Én csak veled lennék!
9. Minden nap fáradt lánggal ég, nélküled. Egyedül meddig bírom még? Minden nap várom, hova sodor a szél, De úgysem hiszem el, Hogy igazán itt felejtettél. Amíg jót ígérsz, Te jót remélsz, Hát lépj ki álmomból, Ahol régen élsz!
10. Most mint elkapott levél, Kit süvöltve hord a szél, Nyugtalan vagyok magamban, Örömemben, bánatomban, S lelkem vágy szárnyára kél. Vörösmarty Mihály