Zanzibár

Vége lesz úgyis a sötétnek, És a kártyavárak is ledőlnek, Az a hang, az a dal, ami igazi volt, Csak az marad meg, a többi nem szólt.

Új napra ébredsz, neked minden oly szép... Ellopnának tőlem a felhők, ha az árnyékod lennék.

Nem szeretsz, nem szeretlek, És ez még csak a kezdet, Ellenségnek éppen megteszed, Nem szeretsz, nem szeretlek, De valamit elmondok neked: Ha követsz, a rémálmod leszek.

A szívemben lüktet a vér Még energiám is van Csak a lelkem van már elfáradva Teljesen lakatlan Most szabadon engedlek Ennél többet nem tehetek Miféle esküt tennék neked Ha mindent megszegek?

Ezt még el kell mondanom, magamban nem tarthatom. Figyelj, érdekes! Nem vagyok tökéletes.

Nem kellenek a nagy szavak, hallom minden sóhajod, elárul minden szívverés.

Senki sem tudja az igazi nevem, Senki sem érezheti, ha szeretem. Elmondanám, mennyit érsz, De egyetlen élet oly kevés.

Hangod hallom, ha fúj szél, Mondd, hol maradsz, ha a csend kísér? Elsuttognám minden titkomat, Vágyom rád, oly` messze vagy.

Mondd, mi lett velünk? Mintha egyfolytában várnék. Vajon tényleg ennyit számíthat az a pár év? (...) Nyári éjszakák, ott volt minden igaz barát. Semmink sem volt, csak az egész világ.

Szerintem a szerelem egy olyan kis izé, Amit senki sem látott, de valaki már érzett. Széles vásznú, igazi élvezet, vagy lerombol, Mint egy katonai gépezet.

Megint a rossz útra léptem. Száz közül megismerem. Megint a szívemre hallgatok, Mikor csődöt mond az eszem.

Lehetek a víz, lehetek a tûz, lehetek a szél, - ami Téged mindig ûz -, az árnyék, lehetek a fény, akkor sem értenél!

Fáradtan mosolygok az égre, Ma reggel köddé vált egy rémes látomás. Elnémult minden emlék végre, Valahol még rám is várhat végállomás.

Mint régi filmeken a hajnali táj, egyszerre szép és egyszerre fáj az a pillanat, ha eljön az érzés, hogy elköszönni muszáj.

Most kicsit meghalok Magányomban elsüllyedve Megvadulva érted ordítok.

Látod, ilyen az élet, Egyszerû az egész. Nélküled nem félek, De veled se túl nehéz.

Veled már nem beszélek úgy, mint mással Egy vallomással tartozom neked Mosolyod meg nem szûnhet Megszerettelek.

Kérlek, ne sírj, ha valami bánt, Hívj, egy szó, s dalom érted kiált. Rám találsz majd, tudom, eljön az a nap, Vágyom rád, oly messze vagy.

Ami fontos, úgy ér véget, hogy észre sem veszem.