Hányan gondoltuk azt, hogy egy kocsi, lakás, emberi kapcsolat vagy kinevezés meghozza majd a rég várt boldogságot, hogy azután rájöjjünk, ugyanazok vagyunk, mint előtte, csak a körülményeken változtattunk!

Kapcsolódó idézetek

1. Gondolkoztam ezen a "legyünk boldogok" dolgon, és úgy érzem, hogy az emberek akkor érzik elveszettnek magukat, amikor azt hiszik, a boldogság az életcéljuk. Mindig úgy gondoljuk, hogy egy nap majd boldogok leszünk. Megszerezzük az autót, megkapjuk azt az állást, vagy azt a bizonyos személyt, aki helyrehozza az életünket. De a boldogság csak egy állapot, egy bizonyos hangulat, nem úti cél. Olyan, mint amikor fáradt vagy éhes vagy. Nem állandó. Jön-megy, és ez így van rendjén. És szerintem ha így gondolnának rá az emberek, akkor sokkal többször találna rájuk a boldogság.
2. Ahhoz, amink van, igen gyorsan hozzászokunk. Egy új kocsi vagy nagyobb ház vásárlása rövid időre valóban megdobja a jó hangulatunkat, ám hamarosan megszokjuk, és örömszintünk visszasüllyed a vásárlás előtti időszak szintjére.
3. Kérdezzük meg az emberektől, hogy mit akarnak az élettől. A válasz egyszerû. Boldogságot. Talán ez az elvárás, habár pont az, hogy boldogok akarunk lenni, tart távol attól, hogy azok legyünk. Talán minél többet próbálkozunk, és jobban akarjuk a boldogságot, annál bizonytalanabbak vagyunk, hogy megtaláljuk-e. Elérjük azt a pontot, hogy már fel se ismerjük önmagunkat. Ehelyett csak mosolygunk. Iszonyúan próbáljuk annak a boldog embernek mutatni magunkat, akik lenni akarunk. Míg végül be nem ugrik, hogy mindig is ott volt. Nem az álmainkban vagy a reményeinkben, hanem a tudásban, a kényelemben. Az ismertben.
4. Talán nem a boldogságra születtünk. Lehet, hogy az öröm az elért dolgok mennyiségétől függ, mint a család, a gyerekek, egy hû férj, esetleg egy jó munkahely. Eszerint a boldogság attól függ, mennyire vagyunk ennek tudatában, és mennyire adunk érte hálát.
5. Több étel, több ruha, több autó, nagyobb házak, több központi fûtés, több külföldi nyaralás, rövidebb munkahét, kellemes munka és mindenekfelett jobb egészség áll rendelkezésünkre. Mégsem vagyunk boldogabbak... ha azt akarjuk, hogy az emberek boldogabbak legyenek, elengedhetetlen, hogy ismerjük azon feltételeket, amelyek a boldogságot generálják, és hogy tudjuk, miként fejlesszük ezeket. Richard Layard
6. El kell gondolkodnunk azon, miért ragaszkodunk annyira az elvárásainkhoz? Az elvárt csak szilárdan tart minket. Egy helyben. Mozdulatlanul. A várt csak a kezdet. A váratlan az, ami megváltoztatja az életünket!
7. Sokan úgy gondolják, hogy a boldog élet egy állapot. Tévedés. Boldog életünk csak akkor lehet, ha folyamatosan kiigazítjuk benne a dolgokat. Rolf Dobelli
8. Általában azt várjuk az élettől, hogy megadja mindazt, ami után vágyunk, hogy a gondok maguktól megoldódjanak, és hogy az események örömöt okozzanak, éppen elegendőt ahhoz, hogy boldogok legyünk. Mindig magunkon kívül keresünk: kint szeretnénk megtalálni elégedettségünk forrásait, és azokat a dolgokat is, amelyekre ráfoghatjuk hibáinkat és szenvedéseinket. Így az alapján ítéljük örömöt adónak vagy elszomorítónak a dolgokat, az embereket vagy az eseményeket, hogy azok mennyire igazodnak nézeteinkhez illetve életfelfogásunkhoz.
9. Sokan úgy élik le az életüket, hogy várják, hátha történik valami, valami, ami mindent megváltoztat. Keresik a hatalmat, a szerelmet, vagy a választ a legnagyobb kérdéseikre. Szerintem valójában egy új lehetőséget keresnek. Az utat egy olyan élethez, ahol minden addigi hibájuk semmissé válik, és mindent újrakezdhetnek. Ahol még nem történt semmi rossz, és minden lehetőségük előttük áll.
10. A boldogság nem igazán függ olyan objektív körülményektől, mint a gazdagság, az egészség, vagy akár a közösség. Sokkal inkább függ az objektív körülmények és a szubjektív elvárások egybeesésétől. Ha ökrös szekeret akarunk, és ökrös szekeret kapunk, elégedettek vagyunk. Ha új Ferrarit akarunk, és használt Fiatot kapunk, csalódunk. Ezért lehet hosszú távon a lottónyeremény éppen akkora befolyással a boldogságra, mint egy autóbaleset. Ahogy a dolgok javulnak, nőnek az elvárások is, és ennek következtében még az objektív körülmények drámai javulása sem feltétlenül elégít ki minket. Ám akár egy súlyos betegség ellenére is maradhatunk éppolyan boldogok, mint azelőtt, ha megbékélünk állapotunkkal, és elfogadjuk, hogy bizonyos dolgokról lemondva kell tovább élnünk. Yuval Noah Harari