Hát nem veszed észre saját magad az összes képben, amit szeretsz? Ilyenkor úgy érzed, sugárzás hatol keresztül rajtad. Ezt nem lehet tisztán kielemezni vagy elmondani. Mit csinálsz most, ebben a pillanatban? Nézel egy képet a falon. Nem csinálsz semmi mást. És mégis, ettől érzed, hogy a világon vagy. Azt üzeni a kép: igen, most itt vagy. És igen, van a lényednek egy olyan része, amelyik mélyebb és édesebb, mint hinnéd.

Kapcsolódó idézetek

1. Akárhányszor meglátlak, valami fura dolog történik velem. Itt benn, a mellkasomban. Az érzés, ami elönti az agyam, és arra késztet, hogy világgá kiáltsam, hogy mennyire gyönyörû is ez a hely, mert te benne vagy.
2. Van, aki mellett nem tudsz elmenni. Képtelenség. Meglátod, és egyszerûen érzed, hogy köze van hozzád. Nem tudod a hogyant, csak érzed: azt, hogy a tiéd, hogy hozzád tartozik, bele az életedbe. Nem kell keresni a pillanatokat, jönnek azok maguktól. Beszáguldanak az életünkbe és szebbé teszik azt. Oravecz Nóra
3. Megleled majd a saját érzéseid. Vagyis... azt hiszem, azok már a részedet képezik. Nem kell mást tenned, csak észrevenned őket. Higgy a szeretetben, amit érzel.
4. Csapdában vagyok. Rám törnek a régi dolgok, emlékek, napok, az életem darabkái. Minden apró kockákra hullott szét, és most falként vesz körül, és egyre jobban bezárul körülöttem. Nincs semmi. Próbáld megérteni. Próbáld meg felfogni, hogy mi történik. Semmi nincs a térben. Minden áttetsző.
5. A lelkednek van egy része, amit bár lehet, hogy nem érzel mindig, de ott van. Olyan, hogy felkelsz, dolgozol, alszol, barátokkal vagy, szóval éled az életed, de semmi. Nem érzed, nem fáj. Aztán történik valami, te meg összeroppansz. Azt hiszed, hogy nincs baj, aztán meg kiderül, hogy mégis. Mégis van mélypont, mégis van gyengeség, mégis van valami, ami fáj még akkor is, amikor azt gondolod, hogy minden a legnagyobb rendben. Néha csak sajogat, máskor meg beleőrülsz, annyira fáj. Nem látod mindig, de vannak percek, amikor érzed. Érzed, hogy beleszakadsz, na olyankor semmilyen hit sem képes áttörni a fájdalmat, csak az, ha szembenézel vele. Az érzésekkel. A fájdalommal, azzal, hogy mi bánt, és megéled, feldolgozod, átéled. Oravecz Nóra
6. Azt szeretem a rajzolásban, hogy amikor rajzolsz, olyan, mintha az egész világ megszûnne létezni körülötted. Csak te vagy, a papírlap, meg a ceruza, esetleg még a halk klasszikus zene a háttérben, vagy ilyesmi, de igazából azt nem is hallod, mert annyira belemerülsz abba, amit csinálsz. Amikor rajzolsz, nem érzékeled az idő múlását, sem azt, ami körülötted történik. Mikor igazán jól megy a rajzolás, megeshet, hogy leülsz egykor, fel sem nézel egészen ötig, és még csak fogalmad sincs, hogy mennyi idő telt el, amíg valaki fel nem hívja rá a figyelmedet, annyira magával ragad, amit alkotsz. Semmi, de semmi sincs a világon, ami ehhez fogható. A filmek? Az olvasás? Nem igazán. Ha csak a történet nem valami hihetetlenül jó. De ilyen igazán kevés van. Amikor rajzolsz, akkor a saját világodba kerülsz, a saját alkotásodba. És nincs annál jobb világ, mint amit te alkottál magadnak. Ezért van, hogy amikor elmerülsz egy rajzban, és valami történik, ami kizökkent abból a világból, az százszor olyan bosszantó, mint ha a matekleckédet csinálod, vagy ilyesmi, és a nővéred beront a szobádba, hogy kölcsönkérjen egy hajgumit, vagy mit tudom én. Amikor rajzolsz, és valaki aközben zavar meg ezekkel, hát azt hiszem, az a valaki még azt is megérdemelné, hogy kinyírják. Meg Cabot
7. Boldognak érzem magam. Minden tökéletes. Ahogy a fény megvilágítja az arcodat, vagy az ablakon beáramlik a szellő. Nem érdekel, ha több ezer ilyen pillanatom lesz még, vagy csak ez az egy, mert nem számít. Igen, így van, mert most ez a pillanat csak az enyém.
8. A világ a tükröd. Téged mutat. Tudom, hogy nem szeretsz belenézni, én sem, de kell az önismeretünkhöz. Müller Péter
9. Bárcsak érezném, ahogy te érzel, mélyen a szívedben ott legbelül. Bárcsak láthatnám, ahogy te látod ezt a világot. De én máshogy érzem, és másképp látom.
10. A teljes bőrfelületem, amivel a tested melegét, érintését, simaságát, simogatását érzékelem; és a gondolataim, amik, ha körülötted forognak, körülöttem forog a világ; elhalni és elevenen élni akarok egyszerre, eggyé válni veled, és szétárasztani magam a világban, benned. Egyszerre akarok megsemmisülni és a Minden lenni, de legjobban, leginkább a karodba, a szeretetedbe, a kettőnk szerelmébe bezárva szétragyogni a világra. Ara Rauch