Ugrás a tartalomra
Hiába fúrjuk-faragjuk életünk rejtelmes sziklatömbjét, minduntalan előbukkan rajta a sors sötét erezete.
Kapcsolódó idézetek
-
A sors mindig azt sodorja az utunkba, amit leginkább hátrahagynánk.
-
Sebhelyeket rajzol életünk festővásznára a sors.
Jodi Lynn Picoult
-
Sokszor voltunk már azon a ponton, amikor az út végéhez értünk, de az élet, ha úttalanul is, mindig tovább sodort bennünket.
Lakatos Menyhért
-
A legsötétebb indítékaink mindig rejtve maradnak, és olyan álcákat öltenek, amelyek tettekre sarkallnak.
-
Talán ilyen maga az élet, soha nem tudjuk, hogy mikor emeli ki a fejét előttünk és mar belénk valami, vagy mikor ragyog ránk aranyló fényben a sors.
Charles Martin
-
A sors olykor tervének eszközéül jelöl ki, saját kegyetlensége cinkosává tesz bennünket anélkül, hogy észrevennénk.
-
Sírni lenne kedvem, mert a sorsunk megmásíthatatlan, a tények pedig szilárdabbak a piramisok kőtömbjeinél, akkor is elénk tárulkoznak, ha szánt szándékkal elhanyagoljuk, vagy vastag homokréteg alá temetjük őket.
-
Az élet, ami gyakorta kegyetlen, sírig tartó tömlöcbe zárja a lelket, olykor mégis képes kitárni a szabadulás ajtaját.
Rose Tremain
-
A sors csapásainak gyakran az a sajátságuk, hogy - bármily tökéletesek vagy bármily hûvösek vagyunk is - napfényre hozzák a bensőnkből emberi természetünket, és kényszerítik, hogy felbukkanjon.
Victor Hugo
-
A sors olykor lesből csap le ránk.
Michele Campbell