A sors csapásainak gyakran az a sajátságuk, hogy - bármily tökéletesek vagy bármily hûvösek vagyunk is - napfényre hozzák a bensőnkből emberi természetünket, és kényszerítik, hogy felbukkanjon.

Kapcsolódó idézetek

1. A sors csapásai olyanok, mint a viharos szél. Nemcsak azt akadályozzák meg, hogy bizonyos helyeket fölkeressünk, hanem meg is fosztanak bennünket mindentől, amit magukkal tudnak sodorni. Így aztán olyannak kezdjük látni magunkat, amilyenek vagyunk és nem olyannak, amilyenek lenni szeretnénk.
2. A sors olykor kíméletlen akadályok elé állít minket, mintha azt mérné fel, elég ügyesek és erősek vagyunk-e az életben maradáshoz.
3. A sors olykor lesből csap le ránk. Michele Campbell
4. A sors néha olyan helyzetbe kényszerít bennünket, amelyben a rossznak tûnő lépés a helyes lépés. Irvin David Yalom
5. Emberek vagyunk, tudnunk kell elviselni a sors csapásait. Euripidész
6. Gyengeségeinket és személyiségünk furcsaságait gyakran még önmagunk elől is megpróbáljuk elrejteni. Ám hibáink így is óhatatlanul megmutatkoznak, és szinte minden emberi erényünk hátrányunkká is válhat. Helen Fisher
7. Az emberi természet nem eredendően ilyen vagy olyan, hanem rengeteg dolog formál minket, és képesek vagyunk változtatni. Ez sokszor akarat, támogatás kérdése is persze. Al Ghaoui Hesna
8. Az életünk során sokféle megpróbáltatással, krízissel kell megküzdenünk, amelyek természetes velejárói az ember fejlődésének. Nélkülük a személyiségünk sokkal szegényesebb lenne, kevésbé lennénk bölcsek.
9. Az emberi természet olyan, hogy mindig kiharcol magának önfeledt pillanatokat. Nyerges András
10. A sors mindig azt sodorja az utunkba, amit leginkább hátrahagynánk.