Hogy is van ez, hogy az ember ugyanazt a személyt mennyei aurákkal körülvéve látja, hónapokon, akár éveken át, aztán egyszer csak, hirtelen vagy lassan, lehull a lepel, ott van az igazság pőrén, csupaszon, és nem értjük, hogy mitől voltunk oda.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberek örökösen azzal a félig leplezett várakozással tekintenek az élet fájdalmas vagy épp unalmas szakaszaira, hogy a felszín alatt többről van szó. Hogy van valamiféle mélyebb igazság vagy értelem, ami idővel felszínre kerül. Örökké e remélt igazság drámai feltárulását, a nagy felfedezést, a mindenre választ adó magyarázatot várjuk. Csakhogy a dolgok szinte mindig azok, amik, a mocsok alatt nem rejtőzik csillogó érc. Ben H. Winters
2. Illúzióink száma talán éppoly végtelen, mint az emberek kapcsolata egymás közt, vagy mint az embereké a dolgokhoz. És valahányszor az illúzió eltûnik, vagyis ha a lényt vagy a tényt olyannak látjuk, amilyen rajtunk kívül, a valóságban, különös érzés támad bennünk: félig sajnáljuk az eltûnt ábrándképet, félig kellemesen meglep az újdonság, a reális tény. Charles Baudelaire
3. Az ember éveken át együtt tud élni egy kérdéssel, azon a kérdésen keresztül lát mindent, és egyszer csak egyetlen szempillantás alatt, egy másodperc alatt, amíg felriad az álmából, a kérdés eltûnik.
4. Az emberi kapcsolatok nagyon furcsák, már hogy egyszer csak együtt vagyok valakivel, aki után hosszú évekig sóvárogtam, együtt eszem, együtt alszom, együtt élek vele, szeretem őt, szerelmes vagyok belé kétségbeesetten (...), esténként beszélgetünk, néha elmegyünk ide-oda, aztán hirtelen, csak mert ő úgy gondolja, az egésznek vége, hirtelen tényleg vége. Spiegelmann Laura
5. Vannak események és beszélgetések, melyeknek értelmét csak egy, öt, tíz vagy húsz év múltán lehet megfejteni. Nem tudni, miért, de a magyarázat egyszer csak kibukik. Tibor Fischer
6. Ahogy öregszünk, az igazság úgy lesz egyre sokszínûbb és egyre homályosabb, mintha egy régen lemosott ablakon keresztül szemlélnénk az egyre közönyösebbé váló külvilágot. Ami közben így válik egyre elérhetetlenebbé.
7. Volt már valaha olyan érzésed, hogy egy régi eseménynek nem volt meg a folytatása, vagy csak úgy hirtelen véget ért? Telt-múlt az idő, egyik nap a másik után, és annak, ami egy napon megtörtént, egyszerûen elmaradt a folytatása. Még mindig lóg a levegőben, benned, a maga befejezetlenségével. Tore Renberg
8. Néha van, néha nincs, néha árny, néha fény, az Isten is tûnő tünemény... Keszei István
9. Olyan érzés volt, mint a régi szép időkben, de közénk állt és elválasztott minket egy nagy kupac, a kimondatlan minden, amit magunk közé, a szőnyeg alá söpörtünk, s olyan magasra tornyosult, hogy már szinte az arcát nem láttam tőle. Cecelia Ahern
10. Az igazság arca félelmetes, megpillantása pedig halálos, akár a medúzafőé. Annak azonban, aki véletlen folytán - avagy állandó keresés révén - megtalálta hozzá az utat, végig kell azon mennie, akkor is, ha számára nem lesz többé nyugalom és vigasz, és ha ezért senki sem mond neki köszönetet.