Hol vannak ezek az emberek, amikor nem a Facebookon? Miért nincs közöttük néhány, aki nemcsak csetelni, hanem beszélgetni is szeretne? Hogy volt ez régen?

Kapcsolódó idézetek

1. Néhányan azt hívják beszélgetésnek, amikor csakis ők beszélnek. Sándor Alexandra Valéria
2. Nincsenek-e rengetegen, nők és férfiak egyaránt, akik, bár egyetlen percre sincsenek egyedül, mégis magányosak? Fábián Janka
3. A férfiak és nők ritkán beszélgetnek egymással, bár gyakran beszélnek. Alice Hoffman
4. Az én időmben - kezdi -, az emberek nemigen tudtak mást csinálni, mint beszélgetni. (...) Nem volt mozi és nem voltak autók. Tehát beszélgettünk. Megtanultam, hogy bárkivel lehet beszélgetni, feltéve, hogy kitalálod, miről beszélgetne veled szívesen.
5. A Facebook elvileg közösségi oldal, ám úgy látom, a legtöbb ismerősöm, magamat is beleértve, túl sok időt tölt a saját profilja szerkesztgetésével meg a mások üzenőfalának összefirkálásával ahelyett, hogy inkább személyesen találkoznának. Jodi Lynn Picoult
6. Az emberek túl sokszor beszélnek olyankor is, amikor igazából semmi mondanivalójuk.
7. Mindenki a telefonjával van elfoglalva. Az emberek szavakkal igyekeznek kitölteni életük ürességét. Grégoire Delacourt
8. Az utcán (...) általában kedvesen szólítanak meg. Aki be akar szólni, maximum a Facebookon teszi.
9. A legtöbb embernek csak arra van szüksége, hogy beszélgethessen. Hogy meghallgassák. Még ha egy idegen teszi is ezt. Colleen Oakley
10. Az emberek összevissza fecsegnek, akár tudnak valamit, akár nem. Nem tudnak mindent, de mindent mondanak. Anatole France