Homok, szikla, víz és ég vagyunk, hajók horgonyai és vitorlák a szélben. Mi vagyunk az utazás egy helyre, ami más lesz, ahányszor csak álmodunk, elbukunk, mosolygunk vagy sírunk. Ragyogó, szikrázó, tökéletlen csillagok vagyunk. Mindig is vágyni fogunk erre vagy arra, mindig lesz, amiben hiányt szenvedünk, mindig több lesz a kérdésünk, mint a válaszunk, de mindig lesznek ilyen varázslattal, boldogsággal teli pillanatok is, amikor az ember megpillantja Istent, és egyszerûen eláll a lélegzete.

Kapcsolódó idézetek

1. Utazók vagyunk egy kozmikus utazásban - csillagpor, amely a végtelenség örvénylésében kavarog. Az élet örök. Az élet kifejeződései azonban tünékenyek, elsuhanóak, mulandóak. (...) Egy pillanatra megálltunk, hogy találkozzunk egymással, érezzük, szeressük egymást és részesüljünk egymásból. Ez becses pillanat, de futólagos. Kis epizód az örökkévalóságban. Ha gondoskodásban, tisztaszívûségben, szeretetben részesülünk, gazdagságot és örömet teremtünk egymás számára. És akkor ez a pillanat megérte a fáradtságot. Deepak Chopra
2. Az évek százával és ezrével múlnak el, de mi egyebet láthat bármelyik ember is az életből, mint néhány nyarat, néhány telet? Ránézünk egy hegyre, és azt mondjuk: örökkévaló. Annak is látszik... de az idő haladtával a hegyek kiemelkednek és eltûnnek, a folyók megváltoztatják az irányukat, a csillagok leesnek az égről, és hatalmas városok süllyednek a tengerbe. (...) Minden változik. George R. R. Martin
3. Olyanok vagyunk, mint két hajó, amelyek a maguk útját járják, a saját céljukat követ­ve: utunk keresztezheti egymást és meg is ünnepeljük e talál­kozást, amint ezt valaha tettük -, és akkor a derék hajók nyu­godtan pihentek egymás mellett ugyanabban a kikötőben, ugyanazon a napfényben, olyan nyugodtan, mintha már a célnál lennének, mintha egy lett volna céljuk. Ám küldetésünk lebírhatatlan ereje ismét külön utakra ûzött bennünket, különbö­ző tengerekre, más napfényre és talán sohasem látjuk viszont egymást - vagy talán látjuk még egymást, csak nem ismerünk egymásra: mert a különféle tengerek és a különböző napsüté­sek megváltoztattak minket! Friedrich Nietzsche
4. Az életünk és minden cselekedetünk (...) csónak, a tenger pedig az univerzum. Néha csendes, és a barátunknak tûnik, aki örömet és megnyugvást hoz. És néha... néha viharos, és felboríthatja a csónakot, összetörve és elnyelve minket. Azt jelenti, hogy aprók vagyunk, és a hullámait nem tudjuk meglovagolni, sem pedig uralni. Néha csak abban bízhatunk, hogy a vihar kegyes lesz hozzánk.
5. Vannak a léleknek félelmetes viharjai, amelyben ég, föld, nap, éjszaka, élet, halál, minden összekeveredik egyetlenegy rettenetes borzalomban. A valóság elveszti jelentőségét. Felfoghatatlan dolgok tiporják le az embert. A semmi viharrá változott, az égbolt elhalványult, a végtelen kiürült. Távol állunk mindentől, a halált leheljük magunkba, csillagokra szomjazunk. Victor Hugo
6. Életünk folyvást hullámzik, egyetlen szakasza sem oly gyönge és ingatag, mint éppen a világi boldogság ideje... ha az élet hajója simán halad a békés tengeren, pihenhetsz, ám ha zátonyok, sziklák állják útját, akkor van nagy szükség a kormányos ügyességére. Lucius Annaeus Seneca
7. Kicsiny sajkáink ismeretlen óceán habjait szelik - s ez bizony megrémít minket. Ám szédítő csoda részesei vagyunk. A tenger varázslatokkal teli, az égbolton csillagok úsznak. S eleven életünk közöttünk zajlik.
8. Szeretem a csillagokat. Az állandóság illúziói, azt hiszem. Újra és újra felragyognak, felrobbannak, kihunynak. De innen tehetek úgy... tehetek úgy, mintha a dolgok maradandók lennének. Hogy az élet hosszabb egy pillanatnál. Istenek jönnek, mennek. Halandók felragyognak, kihunynak. A világok letûnnek. A csillagok és galaxisok rövid életûek: szentjánosbogárként pislognak, majd a hidegbe s porba vesznek. Neil Gaiman
9. Úgy fáj a szépség! Így lehet örök, Lebeg fölöttünk, s a tenger fölött. Hajóink szellemvitorlája hull. Egyenlő sorsot ígért rég az Úr. Az ő csatáit vívjuk, míg szabad, Így süllyedünk el csillagunk alatt. Többé nem halljuk, szívünk hogy kiált Szorongva kérve éltet vagy halált. William Butler Yeats
10. Egy vándor vagyok, nehezen megérthető, De nem mindig ég a ház, mikor az ég a tető, Csak sodródok az árral és pont, mint egy folyó, folyok, Nekem az is elég, ha egy csillag rám mosolyog. Follow the Flow