Hősöm neve ez: Kovács János. Sietve említem ezt meg, mielőtt szólnék róla. A lak- és címjegyzékben legalább kétszáz embert találunk hasonló névvel. Ha elgondoljuk, hogy ezeknek az embereknek semmi közük a pörölyhöz, az üllőhöz s a kovácsmesterség egyéb kellékeihez, nem értjük, miért ragaszkodnak úgy a nevükhöz, melyben valami végtelen szomorúság, a nyelv fantáziaszegénysége nyilvánul meg.

Kapcsolódó idézetek

1. A panaszkodásra bő szókincsünk van. A vigasztalásra erőtlen, sápadt pár szavunk.
2. Ami a földmûvesnek az eke, a mérnöknek a kerék, az a gondolkodónak a vécé. A kakálás magányában hősünkből csak úgy dőlnek az ötletek. Dimitri Verhulst
3. A világirodalom tele van emlékezetes nevekkel, bizonyságul, hogy semmilyen körülmények között nem mindegy, hogyan hívnak valakit. Olykor a hősi szerep is fölmagasztosít egy-egy köznapi nevet, én mégis azt hiszem, egy történetnek már eleve része az a hangulat, ami a névből árad és ami megmozgatja a képzeletet. Egy jól kitalált név a maga klímájával befolyásolja az eseményeket, könnyebb vele dolgozni, mert rendszerint magával hozza a képzeletbeli alak személyiségét is. Bodor Ádám
4. De a nevek nem is fontosak. Az emberek közt széthintett jóságnak, örömnek nincs neve, mint ahogy nincs neve az őszi ragyogásnak, a ködös messzeségnek, a hullámnak, amikor a parthoz ütődik, a nád suttogásának, vagy a simogatásnak, amit nem felejtünk el soha, pedig sok kemény ütést régen elfeledünk ugyanezen idő alatt. Fekete István
5. Mintha belőlünk kivágták volna a férfiúi izmokat és szívet: félénk, kishitû vinnyogók lettünk. Félünk az igazságtól; félünk a sorstól; félünk a haláltól és félünk egymástól. Korunk nem szül nagy és tökéletes embereket. (...) A legtöbb ember fizetésképtelen, még a maga szükségleteit sem tudja kielégíteni; nagyravágyása nincs semmiféle arányban gyakorlati erejével, és éjjel-nappal folyton csak kuncsorog és koldul. Háztartásunk kéregető; mûvészeteinket, foglalkozásainkat, háziasságainkat, vallásunkat nem mi választottuk, hanem a társadalom választotta azokat számunkra. Szalonhősök vagyunk. Messze elkerüljük a Sors ádáz tusáját, ahol az erő születik. Ralph Waldo Emerson
6. Az ismeretségnek van néhány olcsó következménye, amelynek eleinte örül az ember: nevén szólítja, mondjuk, a pincér, udvariasak vele a boltban... később ez teherré válik. Nem jó úgy beszélgetni bárkivel is, hogy ő tudja rólam, hogy hívnak, mi a mesterségem, mi erről vagy arról a véleményem - én pedig semmit sem tudok róla.
7. Ez a történetmesélők sorsa. A groteszk dolgok rajtunk folynak keresztül. Mi vagyunk, akik azt kiáltják, "Nézzétek!", miközben mindenki más csak az ujjai között kukucskál, mert nem tudnak közvetlenül szembenézni a sötétséggel. Pontosan kifejezzük, amiről más csak makogni tud. Nevet adunk az elképzelhetetlennek. R. F. Kuang
8. A hajléktalanságról meg mit mondjak? Az a hajléktalan, aki nem tud hajolni! Ez egy olyan csúnya kifejezés már, hogy "hajléktalan" - és ráadásul összekeverik a csövessel! Aki mocskos, büdös, kinn kannás marikázik, teli van ruhatetûvel, tetûvel, rühös, rühes, ott már elég nagy baj van, és az a "csöves", magyarán mondva. Én hála a jóistennek egy percet nem csöveztem, csak kukoricát gyerekkoromban.
9. Az emberekben különösen keveredik a hősiesség és a gyávaság. Némelyik a pokol kínjait szenvedi el, és zokszó nélkül tûri, mert fél eljönni hozzám és megtudni, hogy igaz lehet, amitől rettegett. Ennek a fajtának az ellentéte meg az a rengeteg ember, aki beállít és fecsérli az időmet, mivel rettenetes fájdalmai vannak a kisujján egy daganat miatt, amelyről szentül hiszi, hogy rák, és amelyről persze kiderül, hogy csak fagyás vagy szemölcs. Agatha Christie
10. Van, ki büszke rá, hogy ember, másnak pénz és hírnév kell. Kit a mûvészet és a tudás vonz, mást a kaland, hogy hős legyen. Michael Kunze