De a nevek nem is fontosak. Az emberek közt széthintett jóságnak, örömnek nincs neve, mint ahogy nincs neve az őszi ragyogásnak, a ködös messzeségnek, a hullámnak, amikor a parthoz ütődik, a nád suttogásának, vagy a simogatásnak, amit nem felejtünk el soha, pedig sok kemény ütést régen elfeledünk ugyanezen idő alatt.

Kapcsolódó idézetek

1. A múlt történéseit, a kisebbeket és a nagyobbakat, a szépeket és a rusnyákat, a nevetéseket, az érintéseket előbb vagy utóbb mind elfújja a szél, feledésre, halálra, kiszáradásra ítéltetnek, ám csak és egyedül azért, mert senki sem emlékszik már, senki sem gondol rájuk, senki sem őrzi meg őket, s ezáltal bármi, amit átéltünk, lassanként semmivé válik, még levegővé sem; ez nagyon fájdalmas dolog, iszonyú pazarlás, amitől céltalannak érzi magát az ember. Jón Kalman Stefánsson
2. A kiáltások elmúlnak, és elcsattan a káromkodó üvöltés is, de a szeretet simogató lágy szava mindig kísért, mindig susog, mindig igaz és múlhatatlan, mint a nyírfák suttogása, ha nincs is szél, és a nádas titokzatos sóhajtása, ha szellő se mozdul az álmodozó víz felett. Fekete István
3. Bármennyire is fontos a lélegzetvétel, nem ad élményt, nem ad örömet az embernek. (...) Legtöbben nemcsak nyugalmat akarunk, de vágyunk arra a múlékony, bolydult állapotra, arra a zaklatott boldogságra, aminek szerelem a neve.
4. Nincs megrendítőbb, mint ha az ember meghajlik az ismeretlen alatt. Az események szenvedő részesei vagyunk. Az élet örökös történés; mi csak gyötrődünk alatta. Soha nem tudjuk, honnan csap le ránk hirtelen a véletlen. A katasztrófa és a boldogság úgy köszönt be hozzánk, majd tûnik el, mint a váratlan látogató. Victor Hugo
5. Éppen a szavak különböztetik meg egymástól és ékesítik az embereket, akik úgy játszanak a szavak csilingelésével, akár arany és ezüst óraláncaikkal. Neki nincsenek ilyen szavai; neki nincs mibe öltöztetnie gondolatait, amelyek szétfolynak, és zavarosak, mint az őszi köd, csak terhére vannak és eltompítják. Makszim Gorkij
6. Amikor az ember szép élményeket él meg, senki sem figyelmezteti rá, hogy milyen jó dolga van. És arra sem készít fel senki, hogy mit fogunk érezni, amikor a jó véget ér.
7. A bölcs hangját sem hallod mindig, ahogy a vad vihar sem tombol örökké. A mennydörgést csönd követi, s a sötét nyomán mosolyog a szivárvány.
8. Az idő senkinek meg nem áll, és az élet nem utcabál, nem csupa vígság és öröm, nem csupa: "igen", "köszönöm". Minden nap új harcot teremt, nehezen születik a rend, több a gonoszság, mint a jó, de mindig van vigasztaló.
9. Az idő közömbösen halad el az emberi élet forgataga mellett, és minden nyomot eltüntet. A fájdalmat, a szenvedélyt, a kívánságot - akár kicsi, akár nagy - elnyeli a titok mély tengere, mint finom neszt a zúgó fergeteg. Liviu Rebreanu
10. Se a gonoszságnak, se a jóságnak nem kellenek szavak. A gonoszságnak azért, mert a rejtőzködést és a sötétet kedveli, a jóságnak pedig azért, mert nem szívesen dicsekszik tetteivel. Aharon Appelfeld