Időnként elérkezik egy-egy pillanat, amikor valamely új ötlet vagy benyomás hatására az emberi elme kitágul, és soha többé nem zsugorodik vissza előző méreteire.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha az elmét egyszer kitágította egy új ötlet, akkor az már soha nem fogja visszanyerni az eredeti méretét. Oliver Wendell Holmes
2. Vannak olyan pillanatok, amik fenekestül felforgatják az ember életét, amik úgy megváltoztatják a szemszögét, hogy soha többé nem fogja úgy látni a dolgokat, mint előtte. Jodi Lynn Picoult
3. Jön egy fordulat, bekattan valami, és az ember érzi, hogy változás következik, sőt, már be is állt. (...) És többé már semmi sem lesz a régi, soha.
4. Életünkben elérkeznek azok a pillanatok, amikor nyitottak vagyunk új információkra. Egészen addig, valami majd kiszúrja a szemünket, de mi mégsem vesszük észre. Andrew Matthews
5. Ha az embert megszorítják, olyasmi is az eszébe jut, amire egyébként sose gondolna.
6. Az ember egyszer csak rádöbben, hogy vége, végleg. Nincs visszaút, érzi az ember. És ekkor jön el a pillanat, mikor felidézzük, hogy is kezdődött, majd rájövünk, hogy már azelőtt, hogy gondoltuk volna. Jóval azelőtt. És az emberben ekkor tudatosul, hogy minden csak egyszer történik meg és bármennyire szeretnénk is, ugyanaz az érzés már sose lesz meg. Soha többé nem érezzük magunkat három méterrel a felhők felett.
7. A belső szabadság pillanata amikor az elme kitárul és a végtelen világegyetem kitárul és a lélek szabadon vándorolhat. Jim Morrison
8. Ha hosszas küszködések és tévedések sorozata után valami hirtelen megvilágosodik, ekkor mintha kinyílna előttünk egy új és szebb világ, és ebben a megszentelt pillanatban szárnyalni kezdenek az új gondolatok. Rockenbauer Antal
9. Míg az emberi intelligencia néha képes kreativitásában és kifejezőerejében szárnyalni, az emberi gondolatok nagy része nem eredeti, hanem kicsinyes és behatárolt. Ray Kurzweil
10. Ha valami fontosra rájövünk, valamire, ami igaz, és annak kinyitjuk magunkat, az azonnal megváltoztatja az életünket. Az ember attól kezdve nem élhet úgy, mint ahogy addig élt. Feldmár András