Ray Kurzweil

Az emberek viselkedése gyakran három fázison megy át, miközben a jövő technológiájának hatásairól gondolkodnak: áhítattal és csodálattal képzelik el a régi problémák megoldására való képességét; aztán megijednek az új technológiák új, komoly veszélyeitől; végül pedig rájönnek, hogy az az egyetlen járható és felelősségteljes út, ha gondosan kijelölik a fejlődés olyan pályáját, amely megvalósítja a jótékony hatásokat és közben kordában tartja a veszélyeket.

Egzisztenciális kockázat (...), hogy valójában egy szimulációban élünk, és ezt a szimulációt ki fogják kapcsolni. Úgy tûnhet, hogy nem sok mindent tehetünk ez ellen. Mivel mi vagyunk a szimuláció tárgyai, nincs lehetőségünk befolyásolni, hogy mi történjék benne. A legjobb módszer a kikapcsolás elkerülésére az, ha igyekszünk érdekesek lenni a szimuláció megfigyelői számára. Feltételezve, hogy valaki valóban figyeli a szimulációt, jogosnak tûnik az a feltételezés, hogy kisebb valószínûséggel kapcsolja ki, ha az leköti a figyelmét. Rengeteget töprenghetnénk azon, mitől érdekes egy szimuláció, de az új tudás létrehozása kétségkívül kritikus része lenne.

A pénz (...) megállapodásokból, értelmezésekből és elvárásokból álló egyetlen kiterjedt és folytatólagos minta.

A tökéletlenség minden komplex folyamat velejárója, és ebbe az emberi intelligencia is beletartozik.

Civilizációnk ismerettárháza nem pusztán önmagától marad fenn. Az elődeinktől ránk maradt kulturális és technológiai örökséget folyamatosan újra fel kell fedeznünk, értelmeznünk és formálnunk. Ha senki sem törődik vele, az összes információ elszáll.

Isten egy ötbetûs szó - és egy rendkívüli erejû mém.

A technológia mindig is kétélû fegyver lesz. Óriási hatalom, amelyet az egész emberiség javára kell felhasználni.

Ha a világ, amelyben élünk, szimuláció valaki számítógépén, akkor nagyon tökéletes szimuláció - ami azt illeti, annyira részletes, hogy akár el is fogadhatjuk a valóságunknak. Akárhogy is, ez az egyetlen valóság, amelyhez hozzáférésünk van.

Olyan vagyok, akár a minta, amit a víz rajzol a folyóba, amikor átszalad a kövek között. A víz valódi molekulái minden ezredmásodpercben lecserélődnek, de a minta órákig, vagy akár évekig megmarad.

Nem értek egyet azzal, hogy a materiális világ "nem kínál lehetőséget önmagunk meghaladására". Az anyagi világ eredendően fejlődik, és mindegyik állapota meghaladja az előzőt.

Van valami alapvetően különleges az emberi lényekben. Mi voltunk az első faj a Földön, amelyben egyszerre jelent meg a kognitív funkció és a hatékony, a többivel szembefordítható végtagnyúlvány (a hüvelykujj), és ezért képesek voltunk létrehozni egy olyan technológiát, amely egyszer majd a saját horizontunkat is kitágítja. A Földön rajtunk kívül egyetlen faj sem volt képes erre.

A racionális félelem irracionális megoldásokhoz vezethet.

Az intelligencia (...) az információ szelektív pusztításával állítja elő a tudást.

A paradigmaváltások technológiai robbanásának ciklusa – a vasút, a mesterséges intelligencia, az internet, a telekommunikáció, és most talán a nanotechnológia esetében is – tipikusan az irreális elvárások időszakával kezdődik, amelyek a fejlődést lehetővé tevő tényezők hiányos ismeretéből következnek. Bár az új paradigma felhasználása exponenciálisan növekszik, a korai szakaszban lassan fejlődik, míg el nem éri az exponenciális fejlődési görbe közepét. Míg a forradalmi változásokra vonatkozó várakozások helytállóak, azok időzítése tévedhet. Amikor a jóslatok nem válnak be gyorsan, elérkezik a kiábrándultság időszaka. Ám az exponenciális növekedés töretlenül folytatódik, és évekkel később kezdetét veszi egy érettebb és a valóságnak inkább megfelelő átalakulás.

Egyes természeti jelenségek, melyek bizonyos szinten komplexnek tûnnek, pusztán olyan egyszerû számítási mechanizmusok eredményei, melyek lényegében nem mások, mint mûködő sejtautomaták.

Nem kell minden problémát ma megoldanunk. Megjósolhatjuk erre alkalmas technológiák elérkezését öt, tíz, vagy húsz éven belül, és már ma beépíthetjük ezeket terveinkbe.

A tudás minden formája értékes: a zene, a mûvészet, a tudomány és a technológia éppúgy, mint a testünkbe és agyunkba ágyazódott tudás. Bármelyikük elvesztése tragikus következményekkel jár.

Az erős mesterséges intelligencia eljövetele az évszázad legfontosabb átalakulása lesz. Igazából fontosságában a biológia megjelenéséhez hasonlíthatnánk. Azt fogja jelenteni, hogy a biológia egy teremtménye végül megismerte saját intelligenciáját, és felfedezte, miként kerekedhet felül saját korlátain.

Az intelligencia a leghatalmasabb "erő" a világegyetemben. A kellően fejlett intelligencia képes előre jelezni és leküzdeni bármilyen akadályt, ami az útjába kerül.

Mivel az agy szerkezetét kutató képalkotó módszerek elérték azt a felbontást, hogy érzékelni tudják a dendrittüskék kinövését és az új szinapszisok kialakulását, ma már láthatjuk, hogyan növekszik és szó szerint a gondolatainkat követve hogyan változik az agyunk. Ez pedig új jelentésárnyalatokkal ruházza fel Descartes szállóigéjét: "Gondolkodom, tehát vagyok".