Így él a rab, az elfelejtett ember, aki nem szabadulhat: hit, remény, bátorság élteti, és a tegnapi letûnt álmok.

Kapcsolódó idézetek

1. Az embert a reménység élteti. Mihail Solohov
2. Élem az életem, vagy álmodom, hogy élek, Mint a remény rabjai, néha a szabadságtól félek.
3. Az ember együtt él a halál gondolatával is, de titkos reményt táplál, hogy vele talán mégsem történik meg az elkerülhetetlen. Szepes Mária
4. Még azok is, kik láncok nélkül élnek, rabjai a félelemnek, hagyományoknak, becsületnek. A szolgák szabadságról álmodoznak, de találkoztam olyan szabad emberekkel, akik még inkább erre vágynak.
5. A múltba nincs visszatérés, a múlt álomnak tûnik, amely hajlítja és alakítja az embert, és olyan védtelen lesz általa, akár az árván maradt gyermek.
6. A rabság így mûködik. Az ember nem megtörik, csak elfárad és belefásul az egészbe, aztán inkább hagyja, hadd cibálják. Idővel majd csak véget ér az egész valahogy.
7. Ki ma nincs, az nem is volt soha, Emlékezni raboknak terhe, Szabad ember felejt s fut tova. Ady Endre
8. Rabszolga az, ki arra vár, hogy valaki felszabadítsa. Ezra Pound
9. A gyász rabjaként az ember a leghalványabb reménysugárba is belekapaszkodik. Ken Liu
10. Az embernek szüksége van álmokra. A leglehetetlenebbekre is. Azt hiszem, az álmok tartanak minket életben. Akinek már nincsenek, az lassan elenyészik. Szaszkó Gabriella