Az ember együtt él a halál gondolatával is, de titkos reményt táplál, hogy vele talán mégsem történik meg az elkerülhetetlen.

Kapcsolódó idézetek

1. Az embert a reménység élteti. Mihail Solohov
2. Van, amit az embernek muszáj megtennie. (...) Aztán reménykedik benne, hogy nem lesznek következményei, vagy legalábbis nem súlyosak. Cassandra Clare
3. Az emberek nem a haláltól félnek. A halál gondolata rémíti meg őket.
4. Az ember kiváltsága, hogy egyfelől halandó, ami állandó fenyegetettséget jelent számára, másfelől viszont emlékezik a halottaira, és a halállal is számot vet. Nem meglepetésszerûen éri a halál, hanem valamilyen módon felkészül rá. Jelenits István
5. Az ember először attól fél, hogy meghal, aztán attól, hogy mégse. Stephen King
6. Aki sokat gondol a halálra, rendszerint nagyon szeret élni. Nem mintha az élet megérdemelné ezt a túlzó ragaszkodást. De minden pillanatban fönntartja a reményt, hogy megérdemelje. Galsai Pongrác
7. Az ember úgy is szembenézhet a véggel, hogy nem adja be a derekát a halálnak. Cassandra Clare
8. Az ember mindig reménykedik. Stephen King
9. A rettegés néha a halhatatlanság érzését váltja ki az emberből.
10. A halál végez egy élettel, de nem végez egy kapcsolattal: az küszködik tovább a túlélő gondolatvilágában - megoldást keres, de lehet, hogy nem találja meg soha.