Ilyen egyszerû lenne? A szeretet talán nem a nagylelkû gesztusok és üres ígéretek sora, amiket úgyis megszegünk, hanem a megbocsátás papírszalagja - morzsánkként szétszórt emlékek, amelyek visszavezetnek ahhoz, aki csak ránk vár?

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberek tévednek. A szeretet nem azt jelenti, hogy az ember sosem tesz olyat, ami miatt elnézést kell kérnie. A szeretet megbocsátó.
2. A szeretet olyan, mint a levegő. Végtelen. Nem lehet darabokra szedni, majd zsebre tenni, dobozba dugni, vagy... őrizgetni. Nem lehet a szeretetet részleteiben szemlélni, hiszen mindig lesz olyasvalaki, aki valamiben jobb nálunk, s kinek a szeretete akkor, abban a helyzetben éppen nagyobb, erősebb, mint a miénk. Susanna Tamaro
3. Néha szavak nélkül kell megbocsátani. Érteni a szavakban ki nem fejezett bánat és a jóvátételre igyekvő szándék apró jeleit, s jelekkel felelni a jelekre. Felejteni ott, ahol feledésre van szükség, megróni máskor azt, akinek szüksége van a megrovásra. Az igazi megbocsátás, mint a szeretet általában, intelligens és leleményes. És alázatos is, legfőképpen talán alázatos. Jelenits István
4. A megbocsátás nem mossa el a fájdalmat. Nem jelenti azt, hogy alávetjük magunkat az ellenfélnek. Nem jelenti, hogy nyalogatni kellene a sebeket osztó kezet. A megbocsátás büszke, és fölülemelkedik a kavargó érzések zûrzavarán. A megbocsátás kilépés a fényre, mintha a sérelmek feledésbe merültek volna. Mintha az, aki fájdalmat okozott nekünk, nem is tett volna semmi rosszat, mintha a sebeket osztó kéz nem zúzta volna szét a szíveket. A megbocsátás önnön ellentétét is látja a gonoszban. Benne is meghallja, amit csak ő hall: a szeretet himnuszát.
5. Talán a szerelem egy döntés, az, hogy adunk egy esélyt valakinek, és nem rágódunk azon, hogy ad-e valamit cserébe, vagy bántani fog-e, vagy ő-e az igazi. Talán a szerelem nem csupán megesik velünk, talán a szerelmet is választani kell.
6. A szeretet egyik legmeghatározóbb része a megbocsátás. Sőt nem is lehet úgy szeretni, ha nem tudunk megbocsátani - újra és újra.
7. Mi más a szerelem, ha nem egyfajta felejtés? A veszteség szükségszerûségének elfelejtése. Vagy inkább emlékezés a szerelem? Emlékezés arra, mennyire kell nekünk, hogy szükség legyen ránk, hogy megértsenek. Emlékezés arra, hogy talán csak ezért vagyunk itt.
8. Keresni kellett volna valakit, akit végre igazán szerethetnék, méghozzá baj nélkül, nyûg nélkül? Olyan szeretetről ábrándoztam, amely könnyû és habos, nem terhelő, s oly egyszerûen ömlik át a szívbe, mintha napfény érné, s oly édesen és tisztán csorran, mint a méz. De hát hol van ilyen? Akkor már tudtam én, hogy ilyesmi nem létezik. Füst Milán
9. Igazából mindannyian ugyanarra a szeretetre vágyunk. Ha nem kapjuk meg, az csak egy dolog miatt lehet: mi sem merünk ekkora szeretetet adni. Feltétel nélkül, elvárások nélkül, úgy, hogy a másik azt kezd vele, amit akar, mert igazából nálunk van bőven elég. Ezt kitanulni még mindig mûvészet, és csak keveseknek sikerül, hiszen olyan jó félúton lehuppanni a földre, és azt mondani, hogy na jó, akkor én szeretlek, és szeress te is. Pedig valójában ez nem erről szól. Szeretsz és szeretve vagy. Szeretetet adsz, és szeretetet kapsz vissza. Jön magától. Nincs benne görcsösség és birtoklási vágy. Hiszen igen, utóbbi öl meg minden kapcsolatot. Oravecz Nóra
10. Elképesztő, hogy néhány egyszerû szó mindent megváltoztathat. Legyen az bocsánatkérés vagy egy beismerés. Néha persze nem is a szavakon múlik. Elég, ha valaki meghallgat.