Ím, itt a válasz: élek, vagyok, Fáradtan, fájón, ahogy lehet, De élek s úr fogok maradni Tenger, sors s mindenek felett.

Kapcsolódó idézetek

1. Megyek szerelmesen, szerelmesen, hát boldogan, viszem sorsomban, amit tudok és amit nem tudok. Én úgy élek minden pillanatomban, hogy a következőben meghalok. Juhász Ferenc
2. És így lesz ez, tudom, hogy így lesz! Ember vagyok: nem változom. Epedni mindig: sorsom ím ez, S tünődni elszállt álmokon. Reviczky Gyula
3. Életem névvel vállalom. Akármit szólsz, utam folytatom. Életem lehet rossz vagy jó, Ez vagyok én: emberből való.
4. Állom a gyötrelmek teljességét: kikötőtlen tenger, vándorlás nem veszi életem el. Túlnő lelkem a rosszon, testem tőle erőt kap és a kibírhatatlant is tán elviselem. Publius Naso Ovidius
5. Én egyre vágynék: förtelmeset zuhanni S mégis élve Semmisülni, élni, vágyni és kapni. Ady Endre
6. Hiszem, hogy lesz jobb egy nap, nem félek én, Hiszen a döntésem terhe, a súly az csak rajtam áll. Rajtunk áll, de rajtunk áll az csak, Hogy melyik mederbe sodor ez az élet. Azahriah
7. Élek, s hogy meddig, nem tudom, Meghalok, bár nem akarom, Megyek, s egész utam titok: Csoda, hogy jókedvû vagyok.
8. A sorsom, hogy érted éljek! Eldobnék mindent, csupán, hogy érezd: Áldott a végzet; szenvedni érted! Mindent elmondtam, S a szívem most újra könnyû és álmodó, És aki rám néz, tudja már, hisz éreznie kell: Igaz volt minden szó.
9. Azt mondod, bántott az élet, Én azt mondom: örülj, hogy éled! Minden fájdalom, öröm azért van, hogy magadból többet megérthess. Kowalsky meg a Vega
10. Nagyon régen minden olyan könnyen ment, Éreztem, merre volt a fenn és lenn, Sokszor volt már, hogy eltévedtem, elbuktam, De túléltem, nem adtam könnyen el magam, Nyertem már háborút, csatát, folytattam úgy is, hogy ha fájt.