Imádtuk egymást, aztán menekültünk, mert csábított, de megborzongatott, hogy a gyönyör gyönyörû zuhatagján fekszünk s ott leszünk semmivé.

Kapcsolódó idézetek

1. Amit szeretünk, az a mienk is, de a mohó vágy megrabol minket a szeretettől. Ralph Waldo Emerson
2. Rettegett a szenvedéstől. A fájdalom elől menekült el, fájt, hogy nem szereti úgy, ahogy ő, hogy olyan kegyetlen különbség van érzelmeik, nem egyformán szenvedélyes csókjaik közt, gyógyíthatatlan sebből vérző, talán soha meg nem gyógyuló szíve fájdalma elől menekült el. Félt a még kegyetlenebb szenvedéstől, félt, hogy az a szorongás, amelynek előérzetében csak néhány hónapig élt, és csak néhány hétig gyötörte igazán, évekig is eltarthat. Gyenge volt, mint mindig, meghátrált a fájdalom előtt, ahogy egész életében mindig is meghátrált a nagy erőpróbák előtt. Guy de Maupassant
3. Örömünk szívből szívbe árad, de a fájdalom bezár önmagunkba, megfoszt embertársainktól, s elvág tőlük. Robert Merle
4. Imádtuk egymást, ő robajosan, én tûnően, de mindketten forróbban az illendőnél.
5. Félünk a szenvedélytől, s csak nevetünk a túl heves szerelmen, s azon, ki túlságosan szeret. Mégis, olthatatlanul vágyjuk az érzést. Jeanette Winterson
6. Félünk a szeretettől és vonzalomtól! Az önhittségnek is megvan a maga mohósága. Frank Herbert
7. Az egyik pillanatban a legszebb emberi kapcsolat boldogságával tapogatózunk egymás felé, de a másikban már csiga módjára visszahúzódunk, mert félünk a birtoklás terhétől... Attól is félünk, meg aztán attól is, nehogy mi essünk rabságba.
8. Gyönyöreinket az a félelem kíséri, hogy elmúlnak; ez az öröm első fájdalma. Vladimir Jankélévitch
9. Sokszor megcsalnak, megsebeznek minket a szerelemben, sokszor vagyunk boldogtalanok, de szeretünk. Anna Gavalda
10. Ha az ember szeret, azonnal bekövetkezik a szorongás; attól félünk, hogy szerelmünk tárgyát elveszítjük.