Jó lenne a bántást végleg elfeledni, szeretet ünnepét szépen ünnepelni. Megőrizni végleg az együttlét varázsát, felszítva a szívünk szunnyadó parázsát.

Kapcsolódó idézetek

1. Ma minden rosszat felejts el, És jókedvûen ünnepelj! Gondot és bút söpörj félre, Most a szépet lásd és élvezd!
2. Én szeretem a karácsonyt. Tudom, hogy manapság mindenki csak az ajándékokat látja benne, meg azt mondják, hogy máskor is ki kell mutatni a szeretetet, de miért ne lehetne egy ünnep, amikor tényleg elfelejtünk minden problémát, és csak a szépre és jóra gondolunk? Igenis kell egy olyan nap, amikor a legapróbb kis negatív érzést is kitöröljük a szívünkből.
3. Töltsük meg a házat szeretettel. Rakjuk újra a kályhát, újra a tüzet. Éljük egymásnak a napokat. Költözzön vissza az ölelés, valamely késői józanabb, de maradóbb szerelem. Költözzünk vissza egymásba. Latinovits Zoltán
4. Érdekes visszatekinteni a gyerekkorunkra. A részletek elhomályosulnak, a napok összemosódnak, de az a jó, hogy minden fájdalom eltûnik, és csak szeretetre emlékszünk.
5. Szent ünnep van, gyújtsd a lángot, Dúdolj boldog dallamot, kívánj szívből szép világot, Kívánj békés holnapot, lásd a mosolyokon át a gyönyörû csodát, A szívek fénylő angyalát, égen földön várnak ránk.
6. De jó volna mindent, mindent Elfeledni, De jó volna játszadozó Gyermek lenni. Igaz hittel, gyermek szívvel A világgal Kibékülni, Szeretetben üdvözülni. Ady Endre
7. Az ember igyekszik csak a szép karácsonyokra emlékezni. A karácsony összeforrott a béke és a szeretet ünnepével, s elsiklanak a szomorú karácsonyok. Kikopnak az ember emlékezetéből. Vizi Elek Szilveszter
8. A boldogság ünnep! Az öröm az egyik legszebb és legkellemesebb érzés - merítkezz belőle, érezd a zamatát, ünnepelj! Ne hagyd észrevétlenül elillanni a boldogságot! Vanessa Van Edwards
9. Bár hihetetlennek tûnik, gyászunkból képesek vagyunk felgyógyulni. A gyógyulás annyit jelent, hogy ismét teljes életet tudunk élni bûntudat, szégyen, fájdalom és bûnbánat nélkül. Felgyógyultunk, amikor többé nem bánkódunk, amikor ismét megálljuk a helyünket, amikor szembe tudunk nézni a valósággal, amikor veszteségünket elfogadtuk nemcsak értelmünkkel, hanem érzelmeinkkel is, amikor teljesen rendeztük magunkkal a veszteséget és újra tudunk a jövőre gondolni. Olyan ez a folyamat, mint a szerelmi dal, amit már elénekeltünk, de a melódia még a fülünkbe cseng. A mély fájdalom, sírás, cselekvéskép­telenség, az ínségesség és a gyásznak összes heves érzése mérséklődik, és végül megszûnik. Nem felejtettük el a halottat és a veszteséget, de a sajgás elmúlt.
10. Mit tehetnék érted, hogy elûzzem a bánatod, Hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot? Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen? Mit tehetnék, áruld el nekem. Bródy János