Aranyosi Ervin

Anyák napja van ma, köszöntelek téged! A gyermekem anyját, a hû feleséget!

Hiába nő a sok virág, hiába színes a világ, hiába mind, ha nincs minek! Adnék virágot, s nincs kinek!

Mit is jelent e szó: Anya? Puha fészek, meleg tanya. Hol elbújsz a világ elől, s biztos lehetsz szíve felől, akár te mész vagy Õ jön el, megvigasztal, körülölel.

Gazdag vagyok, mert adni vagyok képes, hozzá tudok tenni mások életéhez!

Maradt még dolgod lenn a Földön, miket meg kell még, hogy tegyél, s én óvlak, őrködöm feletted, s akarom azt, boldog legyél!

Ha életem szép és boldog, semmiért sem morgolódok, saját fényem szórom másra, ragyogtatom a világra!

Amíg széjjelhúzunk, s nem egymásért teszünk, mindaddig uralnak és szolganép leszünk!

Én várlak majd a túlvilágon, onnan figyelem léptedet. Álmodban és a valóságban, örökké fogom két kezed!

Beköltöztem a szívedbe, már örökké itt leszek, ez az én öröklakásom, s ezért bármit megteszek! Köszönöm, hogy befogadtál, nem leszek már hontalan, míg itt lakom a szívedben, nem leszek boldogtalan!

Viccben, humorban a gyógyszer, legjobb fogyókúrás módszer! Ha nevethetsz, ne hagyd másra, szánj időt sok kacagásra!

Az ember idővel lelassul, öregszik, nyugalomra vágyik, s nem csúcsra törekszik. Teszi csak a dolgát, nem vonzza a siker, de azért a jóra még törekedni mer.

A jóérzés köztünk marad, míg a szívünk összeér, s ez ok rá, hogy azt akarjam, örökké velem legyél!

Nem hal meg az, kit szívedben őrzöl, akit álmodban visszavársz, aki mesélt neked az őszről, s kinek nyomában sírva jársz. És nem hagy téged el örökre, lelke vigyázza lelkedet, és gondol már egy szebb jövőre, hol ő is ott lehet veled.

Itt a farsang, dalunk szálljon, a világ tótágast álljon! A tavasz ránk így köszöntsön, a lelkünkre derût öntsön!

Farsang van ma, víg dal zendül, aki eljött, táncra perdül, így ûzzük el a telet, hadd jöjjön a kikelet!

Itt van hát a farsang, legyen jó a kedved, ne búsuljon senki, ki velünk nevethet! Álljon be a körbe, legyen boldog tőle, mi meg vidám embert faragunk belőle.

Eljött hát a farsang, már a tavaszt várjuk, Hideg tél kapuját lassanként bezárjuk. Nagy evés-ivással készülünk a nyárra, kedvünk támad még egy téli mulatságra!

A busókkal búsulni nem lehet! A vidámság búcsúztat el telet! A vidámság csalhat elő tavaszt, a komorság, az elriasztja azt!

Lásd, hogy kivirágzik, akit megdicsérnek, kivirul, kiragyog, ha szívéhez érnek! Jobbá, többé válik, feltöltődik fénnyel, s ő is jobban bánik majd a többi lénnyel!

Nem vagyunk egyedül, csak meg vagyunk osztva, közös tudásunktól rég meg vagyunk fosztva. Külön úton járunk, megoldást keresve, az elkülönülés csapdájába esve.